FérfiÁllat

Eme tudományos kis szösszenet azon nyomós oknál fogva jött létre, hogy elegem lett drága embertársainkból. Próbáltam a klaviatúra püfölése közben jobban elgondolkodni azon, hogy hogyan engedhetjük mi nők, hogy ezen állatfaj (mert bizony, azok) itt éljen mellettünk.

Lehet, hogy az Isten ezen teremtményei csupán egy kellemetlen elfajzás, vagy mondhatni betegség miatt jöttek létre. A „nagy semmi értelmet” alapul szolgáló gondolkodásmódjuk egyenlő egy féléves elefánt bébiével, aki csak annyit tud rögzíteni a még ki nem fejlődött agyában, hogyha veszély van, akkor a csorda közepére kell jutnia. Nos, a férfi nagy általánosítások közepette erre a sorsa jutott. Hiszen semmi más nem érdekli őket, mint az a bizonyos három betűs szó, mely s-sel kezdődik és x végződésű. Saját magukból kiindulva a nőkről is azt hiszik, hogy a lepedőcsata az univerzum középpontja számunkra is. Mintha ágycentrikusak lennének. Valamint ki nem felejtendő drága poharas italaik tömény sora, melyek az a-tól z-ig terjedő nevekkel vannak feltuningolva.

Bár ilyenkor elő szokták hozni, hogy a legtöbb tudós, dolgozó és természetesen szakács is férfi, de ilyenkor el kell, hogy szomorítsam drága önkéntes férfivédő balfékjeimet. Azt, hogy azon bizonyos hímneműek csak annak köszönhetik odajutásokat, hogy legalább egy értelmiség – vagyis nő – biztatta és segítette őket, ki kell jelenteni. Hiszen Isten minek teremtette volna meg a nőt? Kellett az igazi csoda, ha már először nem jött össze.

Tulajdonképpen tekinthetjük őket valamiféle mutáns állatnak is, akiket a Mindenható csupán a szórakozásunkra talált ki. Talán pont ez a lényege a másik nemnek. Hogy mi, nők ne unatkozzunk, kellett valaki, akivel lefoglalhatjuk szabadperceinket, és taníthatjuk, nevelhetjük őket. Ezen időszakos megnyilvánulásokkor (amikor már van egy ilyen házi kedvenced és nagy lelkesedéssel tanítgatod) rájön az ember lánya, hogy ezeket hiába szapulja, szidja, pofozza meg, akkor sem tud mást felfogni az az egyén a csökött elméjével, mint hogy neki van igaza. Ha nem, akkor is azt mondja, hogy ő okosabb, feljebb valóbb, mint te (aki remélhetőleg nő szerepét tölti be, mármint te).

Egy nagyszájú feminista révén sok tapasztalatom van az ilyen hímkomplexusos esetek terén. A közeli környezetemben már észrevettem, hogy egy ilyen... Nevezzük hímegyednek!

Nos, egy ilyen hímegyed beszélgetés közben nem közvetlenül a női gondolkodásra, a kommunikáció tárgyára figyel, hanem társalgó partnere küllemére, vagy ha az éppen nem az ő ínyére kitalált hölgyemény, akkor valaki más – az ő szótárjukat is felhasználva – cicus hátsó, illetve mellkasi domborulatait figyeli. Igen ritka az olyan példány eme mutáns állatok között, akivel tényleg értelmesen, az előbbi konfliktus esetet mellőzve lehet információt cserélni.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy társalgási köreimben két ilyen egyént ismerek, aki eljutottak már arra pontra, hogy feltudják fogni mi az, ha egy nő azt mondja igen, és mi az, ha azt mondja nem. De a többit szerény személyem – és ahogy szemrevételeztem mások is – reménytelen esetként könyvelem el, és csak imádkozva reménykedhetek a jobb jövő érdekében.

Remélem ezen rövidke gondolat menet végére érve nem gondolsz enyhén férfigyűlölőnek. Mert az nem vagyok! Csak meg van az a bizonyos véleményem, elképzelésem a novellám tárgyáról, hogy nem éppen olyan tökéletesek, mint amilyeneknek hiszik magukat. Lehet, hogy néhol túloztam, vagy éppen nem, de valahogy elő kellett törnie belőlem a sok feszültségnek, ami ő miattuk generálódott bennem.