M2 - Dél-Korea gyerekszemmel /2014/

Milyen ez a messzi ázsiai ország az ott élő gyerekek szemével? Mit, hogyan tanulnak? Miként élik meg saját hagyományaikat, miközben a modern technika eszközei a gyerekek mindennapjainak részévé váltak már. (port.hu)

Milyen lehet óvodásnak , iskoláknak vagy kamasznak lenni ebben a messzi ázsiai országban? Mit és hogyan tanulnak, mit játszanak, s miként képzelik el a jövőt az itt élő gyerekek? 3 részes sorozatunkban erre keressük a választ koreai gyerekek , tanárok és egy Szöulban élő magyar - koreai család segítségével. (mediaklikk.hu)

2014. december 29. 18:00 M2 

Az első részben egy magyar-koreai család gyermekei mesélnek a kinti életről, az iskoláról, szabadidejükről. Az édesanyjuk magyar, az apukájuk koreai. Érdekes volt hallani, hogy milyen szépen beszélnek magyarul, bár néhány szó nem volt a helyén, néhány rag is eltévedt, de összességében tudtak összefüggően, szépen beszélni. A kislány még egy magyar szép-kiejtési versenyt is megnyert. A kisfiú pedig egy robot építő versenyre készül. Ezek mellett meséltek arról, hogy sok különóra kell nekik, hogy egy olyan ütemű országban éljenek, mint Dél-Korea. 

2014. december 30. 18:00 M2

A második rész egy óvódás csoportot és a gyerekek "felnőtt" világát mutatta be. Az óvódások a királyi palotában tanulták a hagyományos tiszteletadást (mármint az idősekkel szemben), teaszertartást. Mindezt népviseletben. (Anno mennyire örültem volna én is ilyennek.) Szép ruhák, érdekes játékok, felnőttes dolgok. Ezt követően egy Kidzania nevezetű hely jött, ami szerintem egy nagyon jó megoldás. (Bár Dél-Koreán kívül számos más országban megtalálható.) Itt a gyerekek játszva ismerkednek meg a felnőtt lét gyönyörével, a munkával. Szakmákat választhatnak, kipróbálhatják őket... még diplomát is tehetnek. Ezt a dolgot itthon sem lenne rosz megcsinálni....

2014. december 31. 18:00 M2

A harmadik részben egy okos tanterem és a gyerekek "szabadideje" került a középpontba. Az okos tantermet úgy kell elképzelni, mint a mi infótermeinket, csak tablettel (Samsung) és webkamerával (hogy a szülők is nyomon követhessék az órát. A gyerekek szabadideje igen érdekes. Magyar gondolkodással nézve igen céltudatosak, talán kicsit túlzottan is. Hétvégenként olyan múzeumokat, intézményeket járnak, ahol tudnak tanulni (bár érdekesen, játékosan). Ráadásul két lány mesélt arról, hogy jár külön matekra, angolra, megy egyebekre... mert jó egyetemre akar bekerülni... Hümm... Ennyi idősen engem is érdekelt a téma, de nem annyira, hogy még a hétvégéimet is beáldozzam érte. És a robotok. A koreai gyerekek rajonganak a robotokért, és még ez is lehet egy továbbtanulási irány. Érdekes egy oktatási mentalitás.

Nekem nagyon tetszett. És ez a 3*8 percnyi anyag könnyű kezdés lehet a gyerekeknek, hogy komolyan érdeklődjenek az távol-keleti ország iránt. Nekünk, nagyoknak meg egy kis segítség, hogy jobban eligazodjunk az ország kulturális útvesztőiben (persze jó értelemben véve).

Korábban már kacsintgatott a Magyar Televizíó Dél-Korea bemutatására. Dél-Korea - egy ország, ami képernyő elé szegez címmel készítettek egy dokumentumfilmszerűséget... Bár kicsit kezdetleges lett (főleg a Wikipédiás copyright miatt), de azért kezdetnek nem rossz.

Modern filmstúdiók, sikeres szappanoperák, különleges filmkészítési technológiák. A dél-koreai filmes és televíziós világ közelről... (port.hu)

Halloween - Sweet Dreams

Alkalom szülte ezt a bejegyzést. A valaha volt egyik legjobb (szerintem) dalt mutatom meg. Az 1983-ban született, és már nagyon hosszú utat járt be napjainkig. De itt a lényeg a dalon van. 

A dalszöveg itt nézhető meg.

Wikipédiás oldal angolul.

A három általam legkedveltebb verziója (meg mások által is legtöbbet hallgatott tippre):

1.) EREDETI - Eurythmics: Sweet Dreams (1983)

2.) A velem egyidős - Marylin Manson: Sweet Dreams (1995)

3.) Az egyik legújabb - Emily Browning: Sweet Dreams (Suckerpunch cover) (2011)

Koneko - Das Trendmagazin für japanische Popkultur

A nyári németországi utam során nem csak megfigyeléseim voltak, vagy csak fényképeztem. Dokumentációt is szereztem. Vettem egy német japán popkultúrával foglalkozó magazint. A neve pedig: KONEKO

Én a magazin 63. számát vettem meg. 

Haikyuu!! - ハイキュー!! /2014/

Egy újabb sport anime, amit a Kuroko no Basket (KnB) érdemeit követi, csak röplabdával és racionálisabb (?) hajkészlettel megspékelve. 

"Hinata Shouyou gyerekkorában látta a 'Kis Óriást', ahogy röplabdázik. Akkor eldönötte, hogy ő is ennek a sportnak szenteli az életét. Szorgalmasan küzdött, hogy példaképe iskolájába járhasson. A Karasuno-ba, ahol találkozik alsó-középiskolás ellenfelével, Kageyama Tobióval, a pálya királyával. Mint kiderül, a céljuk most azonos. Legjobbnak lenni a Karasunoval."

2012 februárjában indult egy manga sorozat a Weekly Shonen Jump magazinban, ami 2014-ben egy 25 részes anime sorozatot kapott. A grafika a Production I.G. érdeme, míg az alap, az egész szülőatyja Furudate Haruichi.

A röplabda -, ugyanúgy, mint a kosárlabda, -nem a szívem csücske, de több évig játszanom kellett a testnevelés órák alkalmával. Ráadásul most animében (majd később mangában is talán), lenyűgözött. Bár, a sorozat terén volt egy kis de javu érzésem.

Bento - japán ételdoboz

Már korábban írtam egy nagyon hasznos és ötletes japán édességről, a pockyról (ポッキー). Most viszont egy, az iskolásoknak megint csak praktikus dolgot szeretnék bemutatni.

A bentō vagy o-bentō (alias 弁当) egy ételdoboz, amit általában iskolába és munkahelyre visznek magukkal a japán emberek. A dobozoknak a műanyagtól kezdve az extrán luxusosig (lakkozott) minden fajta megtalálható. A benne lévő dolgok pedig csak tőlünk függnek. De nagy általánosságban 4-5 féle étel található benne: rizs (leggyakrabban), főtt hal, rántotta, főtt tojás, gyümölcsök, zöldségek, minden, ami szemnek és szájnak ingere. 

Kipróbáltam. Már volt úgy, hogy reggel hattól este hatig nem értem haza az iskolából, de közben délután egy körül mindig volt egy kis szünetem a fakultációk előtt. Most viszont reggel hattól este ötig egy huzamban lenyomok nyolc órát. Így előre kell gondolkodni. Mivel sokat eszek (viszonylag), ezért gondoltam, hogy kipróbálom ezt a kis dolgot. Alant látható az én variációm. Bár, bentō-hoz szükséges doboz hiányában egy fémdobozba pakoltam, de találjuk fel magunkat. 

AniList

Jó kis dolgot találtam a neten keresve az éppen aktuális őszi anime szezon után. Egy jó kis oldalt, ahol elég egyszerű köntösben, könnyű regisztrációval készíthetek leltárt a már megnézett, éppen folyamatban lévő, majd jövőben megnézendő, illetve dobott animékből, és ugyanez mangára értelmezve is.

Az anilist.co hasonlatos társaihoz, számomra mégis átláthatóbb, mint mondjuk a myanimelist.com. Ráadásul az Anilist-hez van egy külön plusz, amit a böngészőbe bele lehet rakni (nah, ezt jólmegaszontam, ráadásul nálam Torch van, a többiben nem tudom, hogy működik-e). Ez az beállítás mutatja, hogy mennyi idő van hátra az éppen nézett sorozatok következő részéig, illetve, hogy mennyit néztél meg belőle. Még figyelmeztet is, hogy már van új elérhető rész. 

Bár még nem végeztem az általam követett animék teljes lecsekkolásával (a mangákat meg még el sem kezdtem böngészni), mégis nagyon jó dolognak tartom az egészet. A MyAnimeList-ről pedig át lehet menteni az eddigi statisztikát. 

Angolul van az egész, de például a művek címénél kiválaszthatod, hogy az angol címet, a japán, de hepburnös átírást vagy a japán címet kéred (kandzsi, katakan, hiragan). Illetve abban is lehet dönteni, hogy 10-es skálán, 100-as skálán vagy máshogy szeretnéd pontozni az adott alkotásokat. 

Az animék egészen pontosan 1981-ig években visszakereshetőek, míg az annál idősebbeket évvel már nem nagyon látták el. A mangáknál ez 1980-as év, és előtte vannak az öreggebb mangák. (A manga részleg, így előre tekintve a yaoisták fellegvára.)

Remélem másoknak is elnyeri tetszését! 

Deutschland ist besser als Ungarn.

Visszatértem Németországból. Jól megpakolva. És elég nagy adag mangapakkal. Nem is beszélve arról, hogy még mi jó dolgokat láttam ott. Ráadásul beszélgettem több emberrel is erről a témáról - mármint Japánról, kultúrájáról.

Első és legfontosabb: a németek befogadóbbak! Több diákkal beszélgetve rájöttem, hogy ők mind értik, hogy mit mondok. Mármint nem a nyelvre értem, hanem arra, amit mondok. Értették például amikor a Dragon Ballról áradozva kijelentettem, hogy - szerintem - az egyik legjobb shonen manga az egész világon. És sugoi. Sőt, az egyik srác tanul japánul is (legalábbis ugyanúgy próbálkozik, mint én).

Másodszor: minden könyvesboltban rohadt nagy a választék. És nem csak kimondott könyvesboltban. Voltam írószerboltban, ahol szintén egy nagyon nagy polc manga várakozott. Akkor még ott vannak a nagyobb újságárusok (ahol könyvek is vannak - szinte mindig). Nem is csoda, hogy hat+egy mangával tértem haza. Majdnem hét lett, de akkor pont kifogtam egy kicsi újságárust, ahol még képeslapok sem nagyon voltak...

Reklámozás terén is maxon voltak. Kezdjük azzal, hogy a berlini vasútállomáson digitális képernyőkön vetítették tíz percenként a Szél támad reklámját. Itthon meg tizenegyen voltunk a Savaria mozi kamara termében (ami alapból max harminc személyes) premierkor, de úgy, hogy egy barátnőmet úgy rángadtam el (ő teljes mértékben laikus - bár tetszett neki), egy barátnőm az anime világában él, de Miyazakitól még csak a Totorot és A vadon hercegnőjét látta (aszem mást még nem). Egy másik osztálytársam meg a barátját rángatta el. Ott meg nagyban reklámozzák.

Negyedszerre pedig: minden városban, ahova hétvégenként mentünk kirándulni (Hannover, Berlin, Braunschweig, Magdeburg, Bréma) volt egy kon, egy japán rendezvény, Nintendo nap... Majdnem rosszul lettem, amikor nem engedtek oda az óriás Pikachuhoz. Valamennyire pedig a tanáraim végre bepillantást nyerhettek egy magyar otaku életébe.

Folytatás következik...

Wenig? Wie bitte? Ungarn?

Most olyan dolog következik, ami tényleg nagyon érdekes lesz. Elmész Magyarországról. Pipa. Külföldi nyelven beszélnék. Pipa. Magyarul beszélnek. Pipa. Magyar kaját találsz mindenütt. Pipa. Az utolsó kettőt nem érted? Hát elmagyarázom.

Elmész egy tök ismeretlen helyre, egy nagy céghez gyakorlatra. Tuti biztos, hogy van olyan pali, akinek volt magyar barátnője, és a magyar ösztön szavaktől kikészül. Tuti, hogy van olyan bácsi, néni, aki volt már a Balatonon (főként Balatonbogláron) és neki áll az élményeiről beszélni (ez nem rossz, sőt jó dolog, csak érdekes). Tuti, hogy van olyan ember, aki éppen menni készül oda. Győrt ismerik. A Puszta valami extázisként hat rájuk, főleg, ha megérted, hogy ezalatt a Hortobágyot értik. Nem is beszélve arról, hogy tuti biztos, hogy van olyan, aki imádja a magyar borokat, meg a lángost.

Mint minden pályaudvaron (vagy busz, vagy vonat, vagy repülőtér) találsz egy kajaautomatát, ahol vannak csokik, csipszek, egyebek. DE itt Ungarisch Chips-et találsz. Bemész a Nettoba (az egy olyan Penny féle élelmiszerlánc). Mendegélsz szépen. Elfordulsz, és mit látsz Gulascht. Tovább mész a felvágottak felé. Nézelődsz. Mit is vegyél? Olyat, ami fincsi, mikor megszólalnak melletted: Az egy rúd Pick szalámi? Aha, az. 

Elmész Magdeburgba élvezni a csodás tájat, szobrokat, templomokat. Jé, itt éppen piac van. Nah, és talán melyik ország képviselteti magát egy standdal? Hát Magyarország, természetesen.

Sétálsz az utcán. Beszélgetsz, wifizel, telefonálsz, eszel. Elvagy. Egyszer csak azt hallod: Haggyá má' békén! Hátrafordulsz. Két fiatalabb lány éppen veszekszik, fentről pedig egy középkorú férfi ordít le nekik, MAGYARUL! Hüm... 

Jössz hazafelé a csoporttal. Már a Bécsbe induló vonatra vársz a hannoveri peronon, mikor a melletted lévő elkezdi a másikat böködni, és egy srácra mutogat, aki magában somolyog. Ezt tuti magyar. És mint kiderül - állítólag - kardiológus, és másfél éve dolgozik kint. Most csak Győrbe készül rokon látogatásra.

Indulsz a vonat felé. Egy anyuka az öt kis csemetéjével a csoportodon keresztül robog. Az egyik csoporttársad gúnyosan megjegyzi, hogy ezt aztán sok gyereket csinált. Az anya visszafordul: Siessetek már!

És még kevesen vagyunk mi, magyarok?

A gúnyos felhangot mindenki nézze el nekem....

XS, 32... Kaufe? Ja...

Németországból visszatérve a ruhatáram is bővült - egy kicsit, mivel végre találhattam magamnak normális méretű ruhákat (nem is beszélve arról, hogy sikerült még így is fogynom - igen, most sokan sóhajtoznak, hogy mekkora hülye vagyok, de valaki a túlsúllyal küszködik. Nos hát, én azzal, hogy egyáltalán legyen súlyom).

Sok mindent sikerült látnom, de a legalapvetőbb dolog, ami megragadt bennem, hogy egy akkora kaliberű városban, mint Peine (ami közel csak akkora lehet, mint Szombathely), mi minden van. A sétáló utcája tele van olyan üzletekkel, ahova tényleg érdemes benézni. És nem csak vásárlás céljából, hanem ötletek, tippek lopása miatt is. Az eladók kedvesek (többségében még angolul is tudnak).

De visszatérek az eredeti dologra. Ruhák. Nos. Voltunk Braunschweigben, Brémában, Magdeburgban akkor, amikor lehetett vásárolni (alias szombaton, mert Németországban vasárnap szinte minden zárva van, kivétel a kajáldák). Amit biztos, hogy nem szabad kihagyni: német H&M (Magdeburg - három emeletes). Mérhetetlen nagy kínálat, sok-sok leárazás, temérdek szín, fazon, méret. Mekka. Német Deichmann. Tanulság, ott az egyet fizet kettőt kap akció csak és kizárólag a leakciózott termékre érvényes, a normális árura nem. De normálisabb választék, mint az itthoniban (legalábbis szerintem). 

Német C&A: sokkalta nagyobb. Német Dougles. Bár nem ruha üzlet, de mivel a többieket érdekelte ez is, bementünk. Érdekes volt. Sok-sok tester cucc, még tanácsot is adnak. Vero Moda: az a hely, ahova nekem soha többet nem szabad bemennem. Drága, nekem. De még mennyire. Csupa, csupa olyan ízlésű cucc, ami nekem bejön, de mérföldes árral. Tehát onnan csak egy olcsócska blézert engedtem meg magamnak. Azt is betudtam a névnapi ajándékomnak. Höh...

Ezeken kívül a többieknek tetszett a Newyorker, amiből Brémában egy négy emeletesset láttunk. Twobytwo, ami hasonló, mint a Newyorker. TailyWeil, amit a mai napig nem értem, hogy miért ajnároznak. Orsay, ahol ritkábban vannak jó cuccok, de összességében olyan deformáltak. Valami Madonna (ha jól emlékszem), szintén newyorkeres beütés. 

A képen azok a ruhák láthatók, amit összevakargattam magamnak. Bár a szoknya hosszabbnak indult, de a hosszabb kiszerelésben nem létezett 32-es méret, tehát maradt ez. Valamint hiányzik még a bemutatóból egy fehér póló (H&M, dupla pólós, a csíkos ment barátnőmnek), illetve egy ingruha, ami kék-zöld-fekete kockás (H&M). Meg egy padlizsán és egy fekete vastag harisnya (C&A, szintén dupla kiszereléses), de azokat inkább nem raktam ki. Illetőleg egy ajándék céges fekete póló HEAVY METALL felirattal. Tök frankón néz ki.

Következő bejegyzés majd hamarosan... 

Ich bin DaMo. Ich komme aus Ungarn.

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szeretek - sőt IMÁDOK UTAZNI! Számomra ez olyan, mint másoknak a levegő... Néha rám jön a mehetnék, és akkor addig hadonászok, hisztizek, könyörgök, piszkálok másokat - főként rokonságom, barátaim, - amíg el nem érem, hogy menjünk már valahova! 

Most viszont az ölembe hullott egy lehetőség... Vagyis nem most, hanem féléve, de ebben a hónapban tudatosult bennem igazán, hogy én megyek Németországban, majdnem egy hónapra. Igaz, csak szakmai gyakorlatra megyünk az iskolámmal (pályázati úton), de akkor is. Ez egy nagyon nagy lehetőség egy olyan apró lánynak, mint én. A célpont pedig Németország közepe, Hannovertől nem messze egy kisebb város, Peine.

A csomagokkal már nagyjából rendben is vagyok. Tudom, hogy mit viszek és hogyan. A nagyobb probléma számomra a nyelvvel van. Igaz, lassan már 15 éve tanulom a német nyelvet, de a tanárváltásoknak (ezennel köszönetet mondok a magyar oktatásnak), az angol nyelv térhódításának (minden sorozat, anime angolul a legkönnyebben elérhető), a japán nyelv - számomra - betörésének köszönhetően egyedül a Rammsteinnel állok kapcsolatban, mint nyelvi dologgal (ha ez így lehetséges). Semmi több... Jó jó, meg tegyük hozzá, hogy vannak német nyelvű regényeim, amikhez közben hozzászagolok, de az olvasás és maga a beszélt nyelv két külön dolog. Magyarul, angolul, sőt még japánul is jobban megy az olvasás, írás, mint a beszéd. Szégyenszemre, de így van. Tehát most ezerrel próbálok valamit összehozni a német nyelvvel kapcsolatban.

A másik nagyon fontos dolog - konkrétan, amiért egyáltalán kimegyek - a manga. Németországban sokkal nagyobb lehetőségek várnak rám ilyen téren... Mármint kiadott mangák szempontjából. Bár Düsseldorfba nem megyünk (pedig ott lenne egy teljes japán utca is, csak nekem), de Berlinbe, Hannoverbe, Hamburgba igen. Így reménykedhetek, hogy valahogyan hozzájuthatok magyarul még (hivatalosan) meg nem jelent mangákhoz, illet olyan dolgokhoz, amik számomra itthon nehezen beszerezhetőek, értve itt a rajzeszközöket, fancuccokat és egyéb holmikat. 

A harmadik, és talán legfontosabb dolog pedig az, hogy újra utazhatok, csak most repülővel, hazafelé meg vonattal. Számomra az utazáshoz mindig is hozzátartozott az az érzés, hogy kiszakadok egy környezetből és beszívom az újat. Imádom a szobám, az otthonom, a falum (bár a benne élők más kérdés, meg lehetne több domb, esetleg hegy, nagyob erdő...inkább befogom), de mégis sokkal jobb, amikor elém tárul egy olyan ismeretlen hely, ami eddig elérhetetlennek tűnt. 

Alig várom már a jövő hetet! Talán onnan is tudok majd írni, hogy ne csak képekben dokumentáljam az egészet. Nem biztos, de remélem. 

A lényeg, hogy kihasználom az elém toppanó lehetőséget, és állok elébe minden akadálynak!

Encyclopedia Mythica

Egy hete, körülbelül -, amikor rákerestem egynémely dologra a japán mitológiával kapcsolatban, - akkor találtam rá erre az oldalra.  

Kezdőlap

Az Encyclopedia Mythica egy angol nyelvű oldal, amely - mint, ahogy a nevéből kitűnik, - egy nagy mitológiai, folklór, vallási enciklopédia. De nem csak ilyen szempontból lehet nézni. Kereshetünk területenként is. 

Aloldal

Az olyanoknak, mint én, nagyon-nagyon hasznos segítség. Bár egy kis angoltudást igényel, de nagyon sok szócikk található az oldalon, amik szépen ki vannak fejtve. 

Fantázia világban élőknek nagyon ajánlom!

Jó böngészést!

Beelzebub - べるぜバブ /2009/

A nagyok között mindenképp ott a helye. Vicces, röhejes shonen sorozat, ami még meg is ríkat, ha már a szimpla röhögőgörcs nem elég. És ezt halálosan komolyan mondom!

"A sztori a legerősebb fiatalkorú bűnözőt, Oga Tatsumit követi nyomon, aki első éves az Ishiyamában, a bűnöző suliban. Egy nap elálmosodik a folyó mellett, mikor is megpillant egy lebegő férfit a vízben. Megpróbálja kimenteni a pasast, de az félbeszakad, és előbújik belőle egy baba. A baba a démonkirály fia, akinek még egy dajkája is van, Hilda. A történet az ő és a baba életét követi nyomon ebben a bűnozőknek fentartott suliban."

Olvasható szinte mindenhol. Google a barátod!

2008-ban már megjelent egy pilot belőle a Weekly Shonen Jump oldalain, de igazán 2009. február 23-án indult neki a pusztítás. A mangaka, Tamura Ryūhei, aki eme lehengerlő mangával előttem beírta a nevét a nagyok közé. De, sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így 2014. február 24-én ez a sorozat is kinyögte utolsó fejezetét, így 27 kötettel és 243 fejezettel a háta mögött zárult eme csodálatos történet.

És maga a történet. El kezdi olvasni az emberlánya, és szinte beszippantja az a világ, amit elé tár. Egy egyszerű, borús előlélet nélküli tinédzser a főszereplő, akinek az ökle többet gondolkozik, mint az agya. Oga karaktere szakított az általános árva-rosszsorsú-vérörökös főhősökkel. Ő egy szimpla srác, akinek a szülei átlagos japánok, a nővére pedig szereti őt terrorizálni. Odavan a mangákért, főleg a Dragon Ball-ért - elég sok utalás is van a sorozatban. Nem is beszélve arról, hogy köze nincs a gyerekneveléshez.

Beelze, a címadó démon trónörökös, akinek fő feladata az emberiség kipusztítása. Egy aranyos, rakoncátlan kölyök, aki max akkor kap ruhát, ha már tényleg megfagy. Hilda pedig az ő dajkája, aki próbálja életben tartalni és táplálni őpoklaságát. Furuichi az ügyeletes perverz és főhős követő. Tovább is sorolhatók a főbb szereplők, de ezek a legeslegfőbbek.

Világmegváltó grafikára nem kell számítani, de olyan pocsékra sem. Szerintem a mangaka pont eltalálta a kellemes középutat. Amúgy szerintem egész szép is. Pár helyen olvastam, hogy kissé egyszerű, de egy komédiától mi várható? 

Bár úgy érzem, hogy a végét kicsit összecsapta Tamura, amúgy nagyon kerek történet lett a végére. De azért néhány klissé elég észrevehető. Verd le az összes ellenfeled, aztán úgyis a te oldaladra áll! Tipikus. Egyszer nem lehetne, hogy az egyik ellenfelet rendesen kinyírjuk? Jó, jó, inkább befogom.

Ajánlom olyanoknak, akik éppen nem tudják mit olvassanak, és az ízlésük az erősebb, de viccesebb vonalat bírja!

Cím: Beelzebub /べるぜバブ/

Írta & rajzolta: Tamura Ryūhei

Hossza: 27 kötet (243 fejezet)

Kiadó: Shueisha

Év: 2009-2014

Nyelv: japán /angol/

You came from the Stars - 별에서 온 그대 /2013-2014/

Do Min Joon egy földönkívüli, aki a Csoszon korban landolt a bolygónkon. 400 éve éli békés életét köztünk. Cheon Song Yi a Hallyu hullám első számú királynője, Korea Istennője. A véletlen, vagy a nagybetűs Sors folytán egymás melletti lakásba kerülnek. A jó szomszédi iszony pedig enyhe jelző kezdetleges kapcsolatukra. Azonban mi történik, ha a múlt is közbe szól?

Vicces, űrlényes, gyilkosos, drámai (a végén túltúl) és profi (néhány kisebb szépséghibával). 

Röviden és tömörem így lehetne jellemezni a 2013 decemberében indult és 2014 februárjában véget ért dél-koreai sorozatot. A You came from the Stars (szabadfordításban: Csillagokból) egy olyan sorozat, amit sokan emlegetnek leglegleg-ként. Jó színészek, minőségi felvételek és eseménydús történetvezetés csavarokkal. Kellő feszültség és kellő melodráma (másoknak, nekem a végére sok lett).

No Breathing - 노브레싱 /2013/

"A világon a versenyúszás az egyik él sport. Woo Sang Dél-Korea egyik kiemelkedő alakja ebben a sportágban. Mindig a legfelső dobogóra lép fel. Won Il egy tehetséges úszó, de egy baleset miatt inkább más utat választott. Azonban most visszatér, és megméreteti magát." (Rohadtul szabad fordítás innen-onnan.)

A No Breathing (szabadfordításban: Lélegzet nélkül) egy 2013-as dél-koreai film. Könnyed, finom, egyszerű. Semmi bonyolítás, csak egy kisebb szórakozás. 

Nem tudom, hogy az írásomban mi lesz spoiler és mi nem, tehát mindenki saját felelősségre olvassa, ha meg kárt tett, akkor az orvosához forduljon! Előre köszönöm! 

Shadow & Light

Már magam sem tudom mióta követem nyomon a Shadow & Light blog/oldal formálódását és a tulaja, Trish gondolatait. Számomra ez az oldal volt az, ami kicsit (nagyon) közel hozott a goth szubkultúrához és gondolkodáshoz.

„Egy személyes / goth blogra tévedtél, aminek célja a goth életstílus, szubkultúra bemutatása az érdeklődőnek, a szárnyukat bontogatók segítése, egy hely, ahol szabadon beszélgethetünk, illetve ide gyűjtöttem össze mindent, ami egy "magunkfajtát" kicsit is érdekelhet. És természetesen blog mindenről, ami szóba jöhet, egy jó nagy adag személyes gondolattal fűszerezve. Nézz körbe, mindenkit szívesen látunk :)”

Így mutatkozik be Trish, az az Helmeczi Gabriella. Számomra ő egy olyan nyitottságot tudott adni, ami a mai világban egyre jobban eltűnik. Én nagyon szeretem az ő blogját/oldalát, mivel nem arcba nyomva mondja el azt, amit ki kell mondani. Mindenki egyforma, mégis más és más. Míg én pici vagyok, egy másik ember nagy, de mégis ember. Ugyanez az életstílusra, gondolkodásra.

A goth szubkultúráról általánosságban is ír, de sok személyes tapasztalatot, gondolatot is megoszt az olvasókkal. Csak nem rég költözött át gportálról bloggerre. 

Érdemes meglátogatni!

Facebook - vele és nélküle...

Facebook by MelGama

A Facebook egy olyan közösségi oldal, ami pár éve már nagy népszerűségnek örvend. Előtte volt a myvip, msn (ha közösséginek lehetett nevezni) és egyebek. Most pedig a Facebook! Ráadásul az említett oldal már kezd olyan "fontossá" vállni, hogy szinte már "nem lehet nélküle élni".  Nos, én ezt szerettem volna kipróbálni. 

Mit veszítek, ha nem vagyok egy hétig Facebookon, semmilyen formában, ugyanis felfüggesztettem a profilom. Vagy éppen mit nyerek azzal, hogy nem kell minden este felmennem, végnéznem mindent, majd válaszolgatni össze-vissza azokra a dolgokra, amiket élőben is meg lehetne beszélni.