Deutschland ist besser als Ungarn.

Visszatértem Németországból. Jól megpakolva. És elég nagy adag mangapakkal. Nem is beszélve arról, hogy még mi jó dolgokat láttam ott. Ráadásul beszélgettem több emberrel is erről a témáról - mármint Japánról, kultúrájáról.

Első és legfontosabb: a németek befogadóbbak! Több diákkal beszélgetve rájöttem, hogy ők mind értik, hogy mit mondok. Mármint nem a nyelvre értem, hanem arra, amit mondok. Értették például amikor a Dragon Ballról áradozva kijelentettem, hogy - szerintem - az egyik legjobb shonen manga az egész világon. És sugoi. Sőt, az egyik srác tanul japánul is (legalábbis ugyanúgy próbálkozik, mint én).

Másodszor: minden könyvesboltban rohadt nagy a választék. És nem csak kimondott könyvesboltban. Voltam írószerboltban, ahol szintén egy nagyon nagy polc manga várakozott. Akkor még ott vannak a nagyobb újságárusok (ahol könyvek is vannak - szinte mindig). Nem is csoda, hogy hat+egy mangával tértem haza. Majdnem hét lett, de akkor pont kifogtam egy kicsi újságárust, ahol még képeslapok sem nagyon voltak...

Reklámozás terén is maxon voltak. Kezdjük azzal, hogy a berlini vasútállomáson digitális képernyőkön vetítették tíz percenként a Szél támad reklámját. Itthon meg tizenegyen voltunk a Savaria mozi kamara termében (ami alapból max harminc személyes) premierkor, de úgy, hogy egy barátnőmet úgy rángadtam el (ő teljes mértékben laikus - bár tetszett neki), egy barátnőm az anime világában él, de Miyazakitól még csak a Totorot és A vadon hercegnőjét látta (aszem mást még nem). Egy másik osztálytársam meg a barátját rángatta el. Ott meg nagyban reklámozzák.

Negyedszerre pedig: minden városban, ahova hétvégenként mentünk kirándulni (Hannover, Berlin, Braunschweig, Magdeburg, Bréma) volt egy kon, egy japán rendezvény, Nintendo nap... Majdnem rosszul lettem, amikor nem engedtek oda az óriás Pikachuhoz. Valamennyire pedig a tanáraim végre bepillantást nyerhettek egy magyar otaku életébe.

Folytatás következik...

Wenig? Wie bitte? Ungarn?

Most olyan dolog következik, ami tényleg nagyon érdekes lesz. Elmész Magyarországról. Pipa. Külföldi nyelven beszélnék. Pipa. Magyarul beszélnek. Pipa. Magyar kaját találsz mindenütt. Pipa. Az utolsó kettőt nem érted? Hát elmagyarázom.

Elmész egy tök ismeretlen helyre, egy nagy céghez gyakorlatra. Tuti biztos, hogy van olyan pali, akinek volt magyar barátnője, és a magyar ösztön szavaktől kikészül. Tuti, hogy van olyan bácsi, néni, aki volt már a Balatonon (főként Balatonbogláron) és neki áll az élményeiről beszélni (ez nem rossz, sőt jó dolog, csak érdekes). Tuti, hogy van olyan ember, aki éppen menni készül oda. Győrt ismerik. A Puszta valami extázisként hat rájuk, főleg, ha megérted, hogy ezalatt a Hortobágyot értik. Nem is beszélve arról, hogy tuti biztos, hogy van olyan, aki imádja a magyar borokat, meg a lángost.

Mint minden pályaudvaron (vagy busz, vagy vonat, vagy repülőtér) találsz egy kajaautomatát, ahol vannak csokik, csipszek, egyebek. DE itt Ungarisch Chips-et találsz. Bemész a Nettoba (az egy olyan Penny féle élelmiszerlánc). Mendegélsz szépen. Elfordulsz, és mit látsz Gulascht. Tovább mész a felvágottak felé. Nézelődsz. Mit is vegyél? Olyat, ami fincsi, mikor megszólalnak melletted: Az egy rúd Pick szalámi? Aha, az. 

Elmész Magdeburgba élvezni a csodás tájat, szobrokat, templomokat. Jé, itt éppen piac van. Nah, és talán melyik ország képviselteti magát egy standdal? Hát Magyarország, természetesen.

Sétálsz az utcán. Beszélgetsz, wifizel, telefonálsz, eszel. Elvagy. Egyszer csak azt hallod: Haggyá má' békén! Hátrafordulsz. Két fiatalabb lány éppen veszekszik, fentről pedig egy középkorú férfi ordít le nekik, MAGYARUL! Hüm... 

Jössz hazafelé a csoporttal. Már a Bécsbe induló vonatra vársz a hannoveri peronon, mikor a melletted lévő elkezdi a másikat böködni, és egy srácra mutogat, aki magában somolyog. Ezt tuti magyar. És mint kiderül - állítólag - kardiológus, és másfél éve dolgozik kint. Most csak Győrbe készül rokon látogatásra.

Indulsz a vonat felé. Egy anyuka az öt kis csemetéjével a csoportodon keresztül robog. Az egyik csoporttársad gúnyosan megjegyzi, hogy ezt aztán sok gyereket csinált. Az anya visszafordul: Siessetek már!

És még kevesen vagyunk mi, magyarok?

A gúnyos felhangot mindenki nézze el nekem....

XS, 32... Kaufe? Ja...

Németországból visszatérve a ruhatáram is bővült - egy kicsit, mivel végre találhattam magamnak normális méretű ruhákat (nem is beszélve arról, hogy sikerült még így is fogynom - igen, most sokan sóhajtoznak, hogy mekkora hülye vagyok, de valaki a túlsúllyal küszködik. Nos hát, én azzal, hogy egyáltalán legyen súlyom).

Sok mindent sikerült látnom, de a legalapvetőbb dolog, ami megragadt bennem, hogy egy akkora kaliberű városban, mint Peine (ami közel csak akkora lehet, mint Szombathely), mi minden van. A sétáló utcája tele van olyan üzletekkel, ahova tényleg érdemes benézni. És nem csak vásárlás céljából, hanem ötletek, tippek lopása miatt is. Az eladók kedvesek (többségében még angolul is tudnak).

De visszatérek az eredeti dologra. Ruhák. Nos. Voltunk Braunschweigben, Brémában, Magdeburgban akkor, amikor lehetett vásárolni (alias szombaton, mert Németországban vasárnap szinte minden zárva van, kivétel a kajáldák). Amit biztos, hogy nem szabad kihagyni: német H&M (Magdeburg - három emeletes). Mérhetetlen nagy kínálat, sok-sok leárazás, temérdek szín, fazon, méret. Mekka. Német Deichmann. Tanulság, ott az egyet fizet kettőt kap akció csak és kizárólag a leakciózott termékre érvényes, a normális árura nem. De normálisabb választék, mint az itthoniban (legalábbis szerintem). 

Német C&A: sokkalta nagyobb. Német Dougles. Bár nem ruha üzlet, de mivel a többieket érdekelte ez is, bementünk. Érdekes volt. Sok-sok tester cucc, még tanácsot is adnak. Vero Moda: az a hely, ahova nekem soha többet nem szabad bemennem. Drága, nekem. De még mennyire. Csupa, csupa olyan ízlésű cucc, ami nekem bejön, de mérföldes árral. Tehát onnan csak egy olcsócska blézert engedtem meg magamnak. Azt is betudtam a névnapi ajándékomnak. Höh...

Ezeken kívül a többieknek tetszett a Newyorker, amiből Brémában egy négy emeletesset láttunk. Twobytwo, ami hasonló, mint a Newyorker. TailyWeil, amit a mai napig nem értem, hogy miért ajnároznak. Orsay, ahol ritkábban vannak jó cuccok, de összességében olyan deformáltak. Valami Madonna (ha jól emlékszem), szintén newyorkeres beütés. 

A képen azok a ruhák láthatók, amit összevakargattam magamnak. Bár a szoknya hosszabbnak indult, de a hosszabb kiszerelésben nem létezett 32-es méret, tehát maradt ez. Valamint hiányzik még a bemutatóból egy fehér póló (H&M, dupla pólós, a csíkos ment barátnőmnek), illetve egy ingruha, ami kék-zöld-fekete kockás (H&M). Meg egy padlizsán és egy fekete vastag harisnya (C&A, szintén dupla kiszereléses), de azokat inkább nem raktam ki. Illetőleg egy ajándék céges fekete póló HEAVY METALL felirattal. Tök frankón néz ki.

Következő bejegyzés majd hamarosan...