Visszatértem Németországból. Jól megpakolva. És elég nagy adag mangapakkal. Nem is beszélve arról, hogy még mi jó dolgokat láttam ott. Ráadásul beszélgettem több emberrel is erről a témáról - mármint Japánról, kultúrájáról.
Első és legfontosabb: a németek befogadóbbak! Több diákkal beszélgetve rájöttem, hogy ők mind értik, hogy mit mondok. Mármint nem a nyelvre értem, hanem arra, amit mondok. Értették például amikor a Dragon Ballról áradozva kijelentettem, hogy - szerintem - az egyik legjobb shonen manga az egész világon. És sugoi. Sőt, az egyik srác tanul japánul is (legalábbis ugyanúgy próbálkozik, mint én).
Reklámozás terén is maxon voltak. Kezdjük azzal, hogy a berlini vasútállomáson digitális képernyőkön vetítették tíz percenként a Szél támad reklámját. Itthon meg tizenegyen voltunk a Savaria mozi kamara termében (ami alapból max harminc személyes) premierkor, de úgy, hogy egy barátnőmet úgy rángadtam el (ő teljes mértékben laikus - bár tetszett neki), egy barátnőm az anime világában él, de Miyazakitól még csak a Totorot és A vadon hercegnőjét látta (aszem mást még nem). Egy másik osztálytársam meg a barátját rángatta el. Ott meg nagyban reklámozzák.
Negyedszerre pedig: minden városban, ahova hétvégenként mentünk kirándulni (Hannover, Berlin, Braunschweig, Magdeburg, Bréma) volt egy kon, egy japán rendezvény, Nintendo nap... Majdnem rosszul lettem, amikor nem engedtek oda az óriás Pikachuhoz. Valamennyire pedig a tanáraim végre bepillantást nyerhettek egy magyar otaku életébe.
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése