Dorama szösssssz ##

Az érzés, amikor doramát nézel: egyszerre akarsz toporzékolni, és egy helyben ugrálni, sikítozni, és egy perc alatt akarsz egy órányi anyagot megnézni. Amikor a gondolat, hogy mi lesz a kedvenced sorsa, vagy, hogy milyen romantikus pillanattal lepik meg nem csak a női főszereplőt, de téged is, egy pillanatra sem hagy aludni. Amikor már sírva nevetsz egy-egy jeleneten, és képtelen vagy

abbahagyni. Amikor már fel sem tudod fogni, hogy ki volt az az elvetemült, agya minden abnormalitását latba vető elmebeteg, aki a soron következő jelenetet kitalálta, és amitől te csak a fejed fogod, és a végletekig megpróbálod nem a leghangosabban kiereszteni a nevetésed, erre a nyakatekert humorra. Amikor bejönnek a szobádba, és megkérdezik tőled, hogy jól vagy e, mert olyan elképesztő hangokat produkálsz, hogy megijednek, lassan már a zárt osztályon van a helyed. Amikor egy sima 16 részes kis dorama egy nap alatt lemegy, te csak megvonod a vállad, és már keresed is a következőt. És a kedvenc, amikor a tökéletes, ámbár érzelmileg roggyant, totálisan bunkó, szemét, aljas, de anyátlan - apátlan, a zord külső alatt szelíd kis kölyökkutya főszereplőbe belezúgsz. De úgy istenigazából, menthetetlenül, és mindenki mást szidsz, csak őt nem, és mindenki más rossz, és csúnya, és gonosz, csak ő nem.

Nos. Ezek az érzések borítottak már el? Engem igen. Imáim meghallgatásra találtak, mert nem is egyszer, hanem rengetegszer. Nem minden dorama alatt, de a legtöbbnek ezek voltak a mellékhatásai.

Mint a következő három doramánál is: (érzelmi hullám alapján sorolom, növekvő sorrendben, mivel ezeket a doramákat szinte párhuzamosan néztem)

- Gu Family Book (2 nap kellett hozzá, hogy végignézzem. Sikerült volna egy nap alatt is, hiszen 24 rész - 24 óra, de sajnos agyi funkcióim egy idő után alább hagytak, így úgy gondoltam adok neki némi tápot - vagyis a pihenést.)

- King 2 Hearts (1,5 nap - mert nem jött le elég gyorsan az ebadta.)

- You are all surrounded (ez a dorama igazán megkínzott. Én balga akkor kezdtem el nézni, amikor éppen, hogy csak elkezdték adni Koreában. Ezért csak a magyar fordítás menetével tudtam nézni. Eltudjátok képzelni, milyen amikor köröm szakadtából ordítozok egy egy rész végén, és követelem, hogy Koreában igenis adják le a következő részt, hogy a fordítóink csinálhassák a feliratot? (szinte egy időben hozták a koreai megjelenéssel, amiért pedig le a kalappal).Már ezelőtt egyel, a You came from the stars-nál megesküdtem, hogy éppen futó doramát soha többé nem  nézek - pedig ott csak akkor kezdtem bele, amikor már csak két rész volt belőle hátra - de hát a You are all surrounded után is beleestem eme galád, gátlástalan csapdába az It's okay it's love-al. De ez már más mese.)

Eme három dorama igazán kifacsart. Nevettem. Sírtam. Szidtam a fiú anyját. Meg a lány anyját is. A végén már mindenki anyját. Aztán már nem is nevettem, visítottam. Aztán kiakasztott egy két jelenet, amikor nagyon haragudtam az alkotókra. És a végén boldog voltam. Kimerült, fáradt, érzelmi hullámvasúttól meggyötört, de kielégült. 

Jellemzéseiket megjelenési sorrendben írom, mert így nyomon követhető a főszereplő színészi munkájának fejlődése is. Hoppá! Elfelejtettem volna? Nemhogy egyszerre néztem őket, de egy azon színész játssza az összes főszerepet is. Lee Seung Gi. My hero. (elolvadt)

A King 2 hearts-ben a női főszereplő alakja az elején...hogy is mondjam? Megütköztetett. Adott egy észak - koreai katonanő. Egy kemény asszony, egy vas lady, egy terminátor. Egy nő, akit a férfiak is elismernek nem az esze - bár a miatt is - de az ereje által. Aki nőként egy nulla. Leginkább egy szőke buta libához tudnám hasonlítani. Egy oktondi, naiv fruska. Aki semmit nem tud a férfiakról. És épp ez a kettősség fogott meg részről részre. Hatalmas ellenszenvvel indult, és a végére pedig már elismeréstől bólogató, irigykedve ámuló néző lettem. Ez a kettősség a film, bocsánat, sorozat egészén végigvezetődött. A férfi főszereplő, a későbbi király, is pontosan ilyen karakter volt. Felelőtlen, léha, unott. Néhol még gonosz is. De közben nem volt más, csak egy kisfiú, aki félt, egy lángelme, aki nem akarta bevallani rejtett képességeit, nehogy bármit is elvárjanak tőle. Egy léha kis ficsúr, aki bölcs vezetőnek bizonyult. A fő gonosz pedig egy istenverte hatalommániás, elnyomástól szenvedő idióta, aki csak hatalmas akar lenni, de mindenki tudja, hogy csak egy szánalmas bolond. És egy zseniális színész, aki mindezt eljátszotta.

Kidolgozott karakterek. Ez igaz. De itt is van egy de. A halál angyalát játszó Bon-bon (ez most komoly? Ilyen nevet! ) idegesítően erőltetett volt. És azok az angol kiejtések. Brr. Még nekem is fájt, pedig én béna vagyok a nyugati nyelvekhez. 

Mindezek ellenére, vagy pont épp ezekkel, kilóra megvett. A nagy király, majd az öccse uralkodása, a politikai acsarkodások (kellő mértékben - nem szeretem, amikor csak arról szól egy dorama), az észak - koreai viszony, a szerelmi kapcsolat, a családi tragédia, és a méltó lezárás. Grandiózus érzésekkel zártam be az utolsó részt a gépen. Muszáj volt utána néhány nap pihenőt is tartom, mert még napokig a hatása alatt voltam. 

Tehát King 2 Hearts - zseniálisan trónkövetelő alkotás. 

Gu family book - állati. Szó szerint. Az egész dorama a gumihók és azok mondái köré épült. Volt benne némi pajzán vonal is - a ginszeng kereskedelem (magyarán az árva, vagy éppen vagyonuktól megfosztott lányokat eladták, hogy a férfiakat szórakoztassák mindenféle módon, ahogy egy nő egy férfit tud) - amire a pajzán nem is megfelelő, mert egy percig sem volt vicces, sem humoros. Felháborító és dühítő. És nem az, ahogy az alkotásban bemutatták - az igazán egy remekműhöz illet - hanem hogy ilyesmi előfordulhatott - és sajnos még ma is előfordul. De az, hogy ezt az érzelmet képesek voltak előhozni, számomra ez teszi emlékezetessé ezt a doramát. Az ádáz ellenség karaktere, élt, lélegzett, és én meg akartam fojtani. Megkínozni, levágni azt a nyughatatlan kukacát, és ráordibálni a többi tehetetlen kis lézengő alakra, hogy csináljanak már valamit! A tehetetlenség, a cselekedni képtelenség megjelenítése is szintén halmozottan fokozta az élvezetemet. Sok filmet láttam már. Nyugati vagy keleti, már felsorolni sem tudom őket. Nehéz meglepni. Anno azért is tértem át nyugatról keletre, mert kellett valami új. És megkaptam az újat. A Gu family book-ban meg főként. 

Sok olyan kritikát olvastam, mely szerint nulla az egész, nem illenek össze a darabok, közepes alkotás, stb. Ez az ő véleményük. És mivel szabad világban élünk, szabadon elmondhatják bárminek. Én viszont az egyik kedvencem közé sorolom, mivel sikerült érzelmeket kihoznia belőlem. Átéreztem a szereplők sorsát, kínjait, sőt, még a boldogságukat is. Ez ritka adottság, ritka siker. Tehát dicséret mind a készítőknek, mind nekem, hogy sikerült kinyitnom az elmém, és teljes befogadóvá válnom. 

És most jöhet az You are all surrounded. Ez egy nagyjából friss dorama, 2014-es. Lee Seung Gi ebben is hozza a cukipofát. A sértődött, zseniális, anyja elvesztésének fájdalmától gyötrődő fiú. Végignézte anyja halálát, és nem tudja elfelejteni, mert olyan magas az IQ-ja, hogy az nem engedi. Kell ennél több? - kérdem én.  Egy zseni önmagában is szexi. De ha az a zseni beáll nyomozónak, és kutat minden és mindenki után, de közben senkit nem enged magához közel, na, akkor teljes a katarzis. Nem alszol. Nem eszel. Legalábbis ezeket tennéd, ha meglenne az összes rész, de te vagy olyan ostoba, és folyamatban kezded el - még mindig verem a fejem a falba, ha eszembe jut eme eszement tettem.

 Ennek a doramának az erőssége a csapat. Egy teljes csapatot mutat be. Mama kedvence, a gazdagságot elhagyó aranyifjú, a megsebzett fiú, és a harcias amazon. Na és az apuka meg az anyuka. Külön külön kis egységek, akiket az író és a rendező egy remek elemmé gyúrt össze. Működőképes kémia még a fiúk között is. A csapat főnök, a megkeseredett Seo Pan Seok az apuka. Aki keménynek mutatja magát, de valójában egy gondoskodó medve, és az anyuka, a csapatvezető helyettese. Terelgeti őket, csitítgatja a kis ujjoncokat, ahogy egy anyuka tenné. Egy kis csapat - egy kis család funkcióival. Négy testvér, négy barát. Négy kolléga. Igaz, némi kis románccal, és félreértéssel fűszerezve. Ebben a doramában zajlik az élet. Szó szerint. Egy ügy kb. másfél részig tart, teljes haditervet kapunk mindenhez. Közben az érzelmi szállak teljesen elvegyítve folynak a nyomozási munkákkal, hagyva, hogy mi is nyomozzunk, és közben egy kis romantikát vagy családi perpatvart is kapjunk. 

Ismét csak azt tudom mondani, hogy adjátok meg az író elérhetőségeit, hadd küldjek neki egy táviratot: Imádlak. stop. Csinálj még ilyet. stop. Hozzád akarok menni. stop. 

Tehát nem tudok mást, csak ezt a három doramát ajánlani: 

 - 2012-es

 - 20 rész

 - magyar felirat van

 - http://www.imdb.com/title/tt2346947/

Szereplők:  Lee Seung Gi - Lee Jae Ha

                     Ha Ji Won - Kim Hang Ah

                     Yoon Je Moon - John Mayer

             

- 2013-as

- 24 rész

- magyar felirat van

- http://www.imdb.com/title/tt2816734/?ref_=nv_sr_1

Szereplők: Lee Seung Gi - Choi Kang Chi

                    Bae Suzy - Dam  Dam Yeo-Wool 

                    Lee Sung Jae -Jo Gwan Woong

                  

- 2014-es

- 20 rész

- magyar felirat van

- http://www.imdb.com/title/tt3693428/

Szereplők: Lee Seung Gi - Eun Dea Koo

                    Go Ara - Eo Soo Sun

                    Ahn Jae Hyeon - Parj Tae Il 

Jeong Su mesél: 

Tudom, hogy van rólam egy kisebb leírás, de gondoltam, hogy egy kicsit bővebben is ismertetem a várható dolgokat tőlem.

Tehát. Első: képes vagyok túlzásokba esni. Második: képes vagyok túlzásokba esni. És a harmadik: képes vagyok túlzásokba esni.

Na, de most komolyra fordítva a szót. Doramafan vagyok. Szó szerint. E nélkül a műfaj nélkül már létezni sem tudnék. DaMo ismertette meg velem, úgy kb. két évvel ezelőtt. Az anime, manga műfajokat eddig is ismertem, sőt, már zsenge ifjú korom óta kedvelője is voltam, de ennél tovább nem jutottam.

Most elmesélem, hogy hogyan történt meg, hogy az I hear your voice című dorama teljesen beszippantott, és azóta sem enged. Azt hiszem ezzel a történettel talán be is tudom mutatni azt a részem, aki a következőkben szólni fog hozzátok.

Damoval  iskolába mentünk, és egyik nap elkezdett mesélni ezekről a furcsa sorozatokról. Azt mondta doramának nevezik őket. Hogy minek? - kérdem én. El sem tudtam képzelni, hogy micsoda egy ádáz valaki lehetett aki ilyesmi nevet talált ki. Aztán kérdezte, hogy mutasson e egyet. Miért ne - csak hanyagul megrántottam  a vállam, és nem is foglalkoztam vele. Filmrajongóként természetesnek vettem, hogy belenézek, de hónapokig csak fel volt másolva  a gépemre az az egy japán film, és valami fura sorozat első négy része, amit adott. Kincseket őriztem, és még csak nem is tudtam róla.
Nem is foglalkoztam vele. Aztán megtörtént a lehetetlen. Elfogytak a filmjeim, nem volt mit nézni. Esett az eső, a tévében nézhetetlen szemét, és meg unatkoztam. Olvasni nem volt kedvem, senki nem is volt otthon, kreatív energiáim éppen elvonultak, tehát mi másba is kezdhettem volna, mint a gépen érintetlenül levő avi fájlok valamelyikéhez. Ezért hát este tízkor odaültem. Gondoltam végigkínlódok egy részt, és megyek aludni.

Lement az első. Aztán már muszáj volt megnéznem a másodikat, hogy megtudjam, hogy néz ki a főszereplő felnőttként (iskolásként, de megvan 20 éves, szóval nekem felnőtt). És aztán már nem volt menekvés. Lee Jong Suk, és az ő elképesztő tehetsége, párosulva egy zseniális forgatókönyvvel, és egy elképesztő szereplőgárdával...Tudjuk mi a folytatás. A lány ott ül hajnali kettőig, és nyomná be a következő részt, de nincs. Hol van?? Miért??? Merre???? Kivel kell lefeküdnöm, hogy kapjak még?????

Mint egy drogos, akinek kimaradt az adagja, olyan állapotba kerültem. És tudtam, már akkor tudtam, hogy ezzel az egy sorozattal nem lesz vége. Nem lesz megállás. Többet és többet akarok majd tudni a műfajról. Többet és többet akarok tanulni. Többet és többet akarok látni.

Tehát ez vagyok én. Egy sorozatfüggő. Egy poéta, egy szónok. Egy ember, egy hívő, egy elátkozott, egy áldott, egy tanult, egy tudatlan. De legfőképpen érdeklődő.

Ez lennék én. Jeong Su.

Mondo Magazin - Look Back on 2007

A 2007-ben induló, egyetlen hazai (jelenleg nyomtatásban) japán kultúrával foglalkozó magazint egy reggeli iskolába menet láttam meg az újságárusnál. Igaz, előtte már felvilágosított az Animax (ami, azóta már megszűnt) reklámja, hogy van ilyen, de akkor szembesültem vele először, hogy tényleg van. Szüleimnek kuncsorogtam egy picit, általános iskolás lévén még kellett, aztán másnap már szaladtam is megvenni az első példányomat.

A 2007-es évfolyam nemcsak azért fontos, mert az első sorozat volt a magazinból, hanem igazi képeskönyvek láttak napvilágot ezekkel a számokkal. Visszaforgatva ezeket a lapokat, egyszerűen lenyűgöző, hogy az akkor még fiatal magazin milyen szép, letisztult cikkeket írt. A Hell Girl/Pokoli lány cikkek, vagy a Trigun cikkek voltak a kedvencem. Igazi, cool háttérrel és részletes leírással. 

Még nagy előnyök ezeknek a kiadásoknak, hogy néhány manga/mahwa részletet is belecsempésztek. Az első négy újságban Árnybíró, a szeptemberiben egy Grimm történet, az októberiben Usagi, novemberiben D, a vámpírvadász, a decemberiben pedig Naruto részlet található.

Óriásposzterek is voltak hozzájuk. Bár most nem emlékszem pontosan, hogy mindegyikhez, de több számhoz kaptam. Azokat nem igazán szoktam nézegetni...

Életem első Mondo Magazinja a 2007. szeptemberi szám volt. Rongyosra olvastam, azóta többször is. A nagy kedvenc (és nem csak az enyém) Fullmetal Alchemist is ekkor szerepelt először benne, majd debütált az Animaxon. 

Ennek az évfolyamnak a példányai már kezdenek szépen kifogyatkozni, ha még valakinek nincsenek meg, vagy csak valamelyik kellene, akkor a MangaFan kiadónál megrendelheti őket.

De szép évek voltak...! 

Mondo Magazin Facebook oldala
Mondo Magazin hivatalos oldala

Mi is ez? - "Ezt itt egy amolyan visszatekintő. A Mondo Magazin gyűjteményem történetét meséli el, és magának a kiadványnak a mostani szintre való jutását. Reményeim szerint minden évet meg fogok írni..."

Következő: Look Back on 2008...

Kínai Újév 2015 - Bárány/Kecske

Interneten régen talált kép...

Az asztrológia a keleti emberek életében egy nagyon fontos pont. Mi, európaiak csak egy kis szegletét ismerhetjük annak a hiedelem világnak, hitvilágnak, amiben ők felnőttek és élnek (bár ez rájuk is igaz). 

Számomra lenyűgöző, hogy milyen alapossággal hozták létre az asztrológiájukat. 

Az év eleji hold ünnep során mindig egy újabb évbe lépünk. Egy angol weboldal egy Education Pack-ban össze is foglalta a lényegét, illetve a történetét, úgy, hogy gyerekeknek is könnyedén elő lehessen adni.

Vagy, ha kicsit jobban bele akarunk mélyedni, akkor a magyar nyelvű Wikipédia is viszonylag bő választ nyújt a kérdéseinkre. 

Sokkal több angol nyelvű anyagot lehet találni ezen az oldalon. Itt 1930-tól van egy lista, hogy melyik évben melyik állat uralkodott. Vannak hozzá kapcsolódó szokások, ételek, ajándékok. Hasznos kis oldal. 

Igazából nem tudom, hogy most bárány, vagy kecske, mert sok helyen olvastam utána és mindenhol mást írtak (éljen a következetesség), de vagy Goat vagy Sheep... Én disznó vagyok, izgalmas évet jósolnak, aztán majd kiderül mi lesz (mintha általában bejönnek....).

De a blog életében egy kisebb változást hoz ez az egész. Én lehet kicsit eltűnök, de jön helyettem más. Egy kedves ismerősömet, akiről tudom, hogy szeret írni, megkértem, hogy segítsen be. Ő pedig örömmel igent mondott. Ő Jeung Su, aki ezentúl a blog másik szerzője lesz. 

Így nyilatkozik magáról: Ömlengősen töprengő, néha elmebeteg, alapjaiban cinikus és optimista, imádni való lány keresi áldozatait, akik elolvassák amit ír. (Jeong Su)

Remélem örömét leli majd a blogolásban!

Sok sikert a Bárány (vagy Kecske) évében mindenkinek! 

JAPÁN TEREMTÉSTÖRTÉNET

Abban az időben, amikor a föld és az ég keletkezett, a magas égi mezőkön három istenség lakozott. Az istenek maguktól születtek, majd elrejtőztek. Később a föld óriás olajcseppként lebegett a víz színén, és úgy mozgott fel s alá, mint egy roppant medúza. Ekkor a bambusznád csírájából két újabb isten támadt, de ezek is elrejtőztek, és számos utódnak adtak életet. E dicső leszármazottak sarja volt az istenek atyja és anyja, Izanagi és Izanami. Az istenek őket bízták meg, hogy megszilárdítsák és megtermékenyítsék a kocsonyás, mozgó földet.

Izanagi és Izanami letekintettek a Menny Lebegő Hídjáról, és azt fürkészték, van-e föld valahol a híd alatt. Csillogó drágakőből hatalmas lándzsát készítettek, a fegyvert lehajították, és rábukkantak a tengerre. Ezután kiemelték a lándzsát a káoszból, a káosz cseppenként aláhullott, megszilárdult, és így keletkezett Onokoro-Jima, a Megdermedt Sziget. Ezután még egy szigetet alkottak a tengerben, és leszálltak a földre.

A földre érve Izanagi és Izanami elhatározták, hogy házasságra lépnek. A sziget közepébe oszlopot állítottak, és megkerülték, Izanagi balról, Izanami pedig jobbról. Amikor összetalálkoztak, Izanami így szólt:

- Milyen csodaszép ifjúval találkoztam!

De a bók nem tetszett az istennek, és haraggal válaszolta:

- Miért beszéltél? Én vagyok a férfi, nekem kell elsőnek szólnom. Az egészet elrontottad, most újra körbe kell járnunk.

A két istenség ismét körbe keringett, és amikor találkoztak, Izanagi szólt először:

- Milyen pompás, hogy ilyen szép leánnyal találkoztam!

Így történt a leánykérés az isteneknél. Ezután férj és feleség lettek, s miután Izanami életet adott a tengereknek, a folyóknak, a szigeteknek, a fáknak és a földi növényeknek, így szóltak egymáshoz:

- Immár megalkottuk a Nyolc Sziget országát hegyeivel, vizeivel és növényeivel. Most teremtsünk valakit, aki a mindenség ura lesz.

Ekkor megszülték a nap istennőjét, Amateraszut, akit a "nagy istenség éji fényessége" néven ismernek, és már születése után oly gyönyörű volt, hogy szülei nyomban felküldték a mennyei létrán, hogy az égről sugározza le a földre ragyogó fényét.

Következő gyermekük, Tsuki-jumi, a hold ura lett. Tsuki-jumi tompa, ezüstös csillogása elhalványult nővére arany pompája mellett, de azért méltónak mutatkozott arra, hogy Amateraszu hitvese legyen. Ő is felkapaszkodott az égi létrán, de hamarosan civakodni kezdtek. Amateraszu megelégelve az örökös egyenetlenséget, így szólt:

- Távolodj el tőlem, nem akarlak többé szemtől szembe látni.

Ekkor az istenek elválasztották őket, a házastársak szétköltöztek, és a nappal elvált az éjszakától.

Izanagi és Izanami még számos gyermeknek adott életet. Izanami megszülte Szuszanoót, a Vad Hímet. Szuszanoó után megszületett a Szél és Kagu Csusi, a Tűz. A Tűz születése alkalmával Izanami súlyosan megsebesült, sebeinek váladékából még sok istengyermek született, de anyjukat annyira kínozta a Tűz okozta fájdalom, hogy végül meghalt, és eltűnt a sötétség földjén, Jomi birodalmában.

Izanagit mérhetetlenül elkeserítette asszonya halála. Kagu Csusit okolta a szerencsétlenségért. Haragjában felkapott egy kardot, levágta a Tűz fejét, s a kard pengéjéről lecsöpögő vérből született a Nyolc Nagy Hegy istene.

Izanagi fájdalmát a bosszú sem csillapította. Elhatározta, hogy leszáll Izanamihoz a sötétség földjére. Sokáig tévelygett a fekete éjben, míg egy komor zugban Izanami hangját vélte hallani.

- Ó, Izanami! Elvonultál a sötétség földjére, egyedül hagytál a napfény világában. Jöjj velem, kísérj vissza a világosságra.

- Nem tehetem, uram és férjem - hangzott Izanami szomorú válasza -, megízleltem Jomi kemencéjének pokoli főztjét, most már örökre itt kell maradnom. Későre jár, fáradt vagyok, le kell feküdnöm. Kérlek, fordulj el, és ne tekints rám.

Izanagi türelmetlenül hallgatta Izanami szavait, és most már kíváncsisága is felébredt. Kiemelte hajából sokfogú fésűjét, letörte az egyik nagy fogat, meggyújtotta, s a tűz megvilágította Izanami örök sötétségbe borult otthonát. Izanagit szörnyű látvány fogadta. A hajdan oly csodálatos szépségű Izanami teste felpuffadt, fekete fekéllyel borított bőrén rovarok hemzsegtek. Az istennőt a mennydörgés nyolc riasztó istene őrizte, fülsértő hangjuktól megremegtek a sötétség országának boltozatai, Izanami pedig megszégyenülten kiáltotta utána:

- Csúfosan megaláztál! Ezért meglakolsz!

A sötétség katonái üldözőbe vették Izanagit, ő azonban egérutat nyert, és mielőtt utolérték volna, egy roppant sziklával eltorlaszolta a pokol nyílását. Azután hátat fordított a szörnyű helynek, és bánatosan folytatta útját a napfény felé. Úgy érezte hogy Jomi országa förtelmesen beszennyezte, ezért sietve Tsukusi szigetére ment, hogy megtisztítsa testét. Ruháit elhajította, és minden ruhadarabjából egy új isten született.

Izanagi  feljött hát a sötétség világából, megtisztult a szennytől, és miután teljesítette isteni hivatását, eltávozott Ahaji szigetére, szállást épített magának, és csendes visszavonultságban éldegélt.

(Román József feldolgozása)
http://mek.oszk.hu/00100/00192/html/001.htm