2015. február 16., hétfő

Jeong Su mesél: 


Tudom, hogy van rólam egy kisebb leírás, de gondoltam, hogy egy kicsit bővebben is ismertetem a várható dolgokat tőlem.

Tehát. Első: képes vagyok túlzásokba esni. Második: képes vagyok túlzásokba esni. És a harmadik: képes vagyok túlzásokba esni.

Na, de most komolyra fordítva a szót. Doramafan vagyok. Szó szerint. E nélkül a műfaj nélkül már létezni sem tudnék. DaMo ismertette meg velem, úgy kb. két évvel ezelőtt. Az anime, manga műfajokat eddig is ismertem, sőt, már zsenge ifjú korom óta kedvelője is voltam, de ennél tovább nem jutottam.

Most elmesélem, hogy hogyan történt meg, hogy az I hear your voice című dorama teljesen beszippantott, és azóta sem enged. Azt hiszem ezzel a történettel talán be is tudom mutatni azt a részem, aki a következőkben szólni fog hozzátok.

Damoval  iskolába mentünk, és egyik nap elkezdett mesélni ezekről a furcsa sorozatokról. Azt mondta doramának nevezik őket. Hogy minek? - kérdem én. El sem tudtam képzelni, hogy micsoda egy ádáz valaki lehetett aki ilyesmi nevet talált ki. Aztán kérdezte, hogy mutasson e egyet. Miért ne - csak hanyagul megrántottam  a vállam, és nem is foglalkoztam vele. Filmrajongóként természetesnek vettem, hogy belenézek, de hónapokig csak fel volt másolva  a gépemre az az egy japán film, és valami fura sorozat első négy része, amit adott. Kincseket őriztem, és még csak nem is tudtam róla.
Nem is foglalkoztam vele. Aztán megtörtént a lehetetlen. Elfogytak a filmjeim, nem volt mit nézni. Esett az eső, a tévében nézhetetlen szemét, és meg unatkoztam. Olvasni nem volt kedvem, senki nem is volt otthon, kreatív energiáim éppen elvonultak, tehát mi másba is kezdhettem volna, mint a gépen érintetlenül levő avi fájlok valamelyikéhez. Ezért hát este tízkor odaültem. Gondoltam végigkínlódok egy részt, és megyek aludni.

Lement az első. Aztán már muszáj volt megnéznem a másodikat, hogy megtudjam, hogy néz ki a főszereplő felnőttként (iskolásként, de megvan 20 éves, szóval nekem felnőtt). És aztán már nem volt menekvés. Lee Jong Suk, és az ő elképesztő tehetsége, párosulva egy zseniális forgatókönyvvel, és egy elképesztő szereplőgárdával...Tudjuk mi a folytatás. A lány ott ül hajnali kettőig, és nyomná be a következő részt, de nincs. Hol van?? Miért??? Merre???? Kivel kell lefeküdnöm, hogy kapjak még?????

Mint egy drogos, akinek kimaradt az adagja, olyan állapotba kerültem. És tudtam, már akkor tudtam, hogy ezzel az egy sorozattal nem lesz vége. Nem lesz megállás. Többet és többet akarok majd tudni a műfajról. Többet és többet akarok tanulni. Többet és többet akarok látni.

Tehát ez vagyok én. Egy sorozatfüggő. Egy poéta, egy szónok. Egy ember, egy hívő, egy elátkozott, egy áldott, egy tanult, egy tudatlan. De legfőképpen érdeklődő.

Ez lennék én. Jeong Su.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése