Ázsiában, mint minden másnak, a színeknek is sokkal nagyobb jelentésük van, mint egyéb európai területeken.
Vörös: boldogság (Japán), ünnep,jó szerencse, hosszú élet (Kína)
Narancssárga: szerelem, bátorság (Japán)
Sárga:szent, királyi, tápláló (Kína), bátorság (Japán)
Zöld: hűtlenség, gonosz (Kína), élet, technológia (Japán)
Kék: hallhatatlanság (Kína)
Lila, bíbor: nemesség (Kína)
Rózsaszín: házasság (Kína), bizalom (Korea)
Fehér: temetés, gyász
Fekete: bizalom, nagy érték (Kína)
Ezek természetesen csak alap jelentések, és bárki bármilyen asszociációt társíthat mellé. Egyéntől függ, ki mit gondol. De ezek alapján látszik, hogy a keleti társadalom mennyivel másabb hiedelemvilághoz hű. Hiszen nálunk a fekete a gyász színe, nem a fehér. Mi a fehéret a tisztasággal és a jóval társítjuk, míg ők a fájdalommal és a veszteséggel. A sárga nálunk az irigység, míg náluk a bátorság és a hatalom jele. Hisz a Nap is sárga, és a Napból táplálkozik az egész Föld.
Számtalan példát, és ellenpéldát lehetne állítani az európai és keleti kultúra között. De pont ez a lényeg. Tudni ki miben más, és azt elfogadni. Tanulni a másiktól, és tanítani a másiknak. Szóval mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy nézzen körbe a világba. Aztán ha talált valami értéket, azt szívja magába, és adja tovább.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése