Most olyan dolog következik, ami tényleg nagyon érdekes lesz. Elmész Magyarországról. Pipa. Külföldi nyelven beszélnék. Pipa. Magyarul beszélnek. Pipa. Magyar kaját találsz mindenütt. Pipa. Az utolsó kettőt nem érted? Hát elmagyarázom.
Elmész egy tök ismeretlen helyre, egy nagy céghez gyakorlatra. Tuti biztos, hogy van olyan pali, akinek volt magyar barátnője, és a magyar ösztön szavaktől kikészül. Tuti, hogy van olyan bácsi, néni, aki volt már a Balatonon (főként Balatonbogláron) és neki áll az élményeiről beszélni (ez nem rossz, sőt jó dolog, csak érdekes). Tuti, hogy van olyan ember, aki éppen menni készül oda. Győrt ismerik. A Puszta valami extázisként hat rájuk, főleg, ha megérted, hogy ezalatt a Hortobágyot értik. Nem is beszélve arról, hogy tuti biztos, hogy van olyan, aki imádja a magyar borokat, meg a lángost.
Mint minden pályaudvaron (vagy busz, vagy vonat, vagy repülőtér) találsz egy kajaautomatát, ahol vannak csokik, csipszek, egyebek. DE itt Ungarisch Chips-et találsz. Bemész a Nettoba (az egy olyan Penny féle élelmiszerlánc). Mendegélsz szépen. Elfordulsz, és mit látsz Gulascht. Tovább mész a felvágottak felé. Nézelődsz. Mit is vegyél? Olyat, ami fincsi, mikor megszólalnak melletted: Az egy rúd Pick szalámi? Aha, az. 
Elmész Magdeburgba élvezni a csodás tájat, szobrokat, templomokat. Jé, itt éppen piac van. Nah, és talán melyik ország képviselteti magát egy standdal? Hát Magyarország, természetesen.
Sétálsz az utcán. Beszélgetsz, wifizel, telefonálsz, eszel. Elvagy. Egyszer csak azt hallod: Haggyá má' békén! Hátrafordulsz. Két fiatalabb lány éppen veszekszik, fentről pedig egy középkorú férfi ordít le nekik, MAGYARUL! Hüm...
Jössz hazafelé a csoporttal. Már a Bécsbe induló vonatra vársz a hannoveri peronon, mikor a melletted lévő elkezdi a másikat böködni, és egy srácra mutogat, aki magában somolyog. Ezt tuti magyar. És mint kiderül - állítólag - kardiológus, és másfél éve dolgozik kint. Most csak Győrbe készül rokon látogatásra.
Indulsz a vonat felé. Egy anyuka az öt kis csemetéjével a csoportodon keresztül robog. Az egyik csoporttársad gúnyosan megjegyzi, hogy ezt aztán sok gyereket csinált. Az anya visszafordul: Siessetek már!
És még kevesen vagyunk mi, magyarok?
A gúnyos felhangot mindenki nézze el nekem....
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése