Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szeretek - sőt IMÁDOK UTAZNI! Számomra ez olyan, mint másoknak a levegő... Néha rám jön a mehetnék, és akkor addig hadonászok, hisztizek, könyörgök, piszkálok másokat - főként rokonságom, barátaim, - amíg el nem érem, hogy menjünk már valahova!
Most viszont az ölembe hullott egy lehetőség... Vagyis nem most, hanem féléve, de ebben a hónapban tudatosult bennem igazán, hogy én
megyek Németországban, majdnem egy hónapra. Igaz, csak
szakmai gyakorlatra megyünk az iskolámmal (
pályázati úton), de akkor is. Ez egy nagyon nagy lehetőség egy olyan apró lánynak, mint én. A
célpont pedig Németország közepe, Hannovertől nem messze egy kisebb város,
Peine.
A csomagokkal már nagyjából rendben is vagyok. Tudom, hogy mit viszek és hogyan. A nagyobb probléma számomra a nyelvvel van. Igaz, lassan már 15 éve tanulom a
német nyelvet, de a tanárváltásoknak (
ezennel köszönetet mondok a magyar oktatásnak), az angol nyelv térhódításának (
minden sorozat, anime angolul a legkönnyebben elérhető), a japán nyelv - számomra - betörésének köszönhetően egyedül a
Rammsteinnel állok kapcsolatban, mint nyelvi dologgal (
ha ez így lehetséges). Semmi több... Jó jó, meg tegyük hozzá, hogy vannak német nyelvű regényeim, amikhez közben hozzászagolok, de az olvasás és maga a beszélt nyelv két külön dolog. Magyarul, angolul, sőt még japánul is jobban megy az olvasás, írás, mint a beszéd. Szégyenszemre, de így van. Tehát most ezerrel próbálok valamit összehozni a német nyelvvel kapcsolatban.
A másik nagyon fontos dolog - konkrétan, amiért egyáltalán kimegyek - a manga. Németországban sokkal nagyobb lehetőségek várnak rám ilyen téren... Mármint kiadott mangák szempontjából. Bár Düsseldorfba nem megyünk (pedig ott lenne egy teljes japán utca is, csak nekem), de Berlinbe, Hannoverbe, Hamburgba igen. Így reménykedhetek, hogy valahogyan hozzájuthatok magyarul még (hivatalosan) meg nem jelent mangákhoz, illet olyan dolgokhoz, amik számomra itthon nehezen beszerezhetőek, értve itt a rajzeszközöket, fancuccokat és egyéb holmikat.
A harmadik, és talán legfontosabb dolog pedig az, hogy újra utazhatok, csak most repülővel, hazafelé meg vonattal. Számomra az utazáshoz mindig is hozzátartozott az az érzés, hogy kiszakadok egy környezetből és beszívom az újat. Imádom a szobám, az otthonom, a falum (bár a benne élők más kérdés, meg lehetne több domb, esetleg hegy, nagyob erdő...inkább befogom), de mégis sokkal jobb, amikor elém tárul egy olyan ismeretlen hely, ami eddig elérhetetlennek tűnt.
Alig várom már a jövő hetet! Talán onnan is tudok majd írni, hogy ne csak képekben dokumentáljam az egészet. Nem biztos, de remélem.
A lényeg, hogy kihasználom az elém toppanó lehetőséget, és állok elébe minden akadálynak!
Reklámozás terén is maxon voltak. Kezdjük azzal, hogy a berlini vasútállomáson digitális képernyőkön vetítették tíz percenként a Szél támad reklámját. Itthon meg tizenegyen voltunk a Savaria mozi kamara termében (ami alapból max harminc személyes) premierkor, de úgy, hogy egy barátnőmet úgy rángadtam el (ő teljes mértékben laikus - bár tetszett neki), egy barátnőm az anime világában él, de Miyazakitól még csak a Totorot és A vadon hercegnőjét látta (aszem mást még nem). Egy másik osztálytársam meg a barátját rángatta el. Ott meg nagyban reklámozzák.
Negyedszerre pedig: minden városban, ahova hétvégenként mentünk kirándulni (Hannover, Berlin, Braunschweig, Magdeburg, Bréma) volt egy kon, egy japán rendezvény, Nintendo nap... Majdnem rosszul lettem, amikor nem engedtek oda az óriás Pikachuhoz. Valamennyire pedig a tanáraim végre bepillantást nyerhettek egy magyar otaku életébe.
Mint minden pályaudvaron (vagy busz, vagy vonat, vagy repülőtér) találsz egy kajaautomatát, ahol vannak csokik, csipszek, egyebek. DE itt Ungarisch Chips-et találsz. Bemész a Nettoba (az egy olyan Penny féle élelmiszerlánc). Mendegélsz szépen. Elfordulsz, és mit látsz Gulascht. Tovább mész a felvágottak felé. Nézelődsz. Mit is vegyél? Olyat, ami fincsi, mikor megszólalnak melletted: Az egy rúd Pick szalámi? Aha, az. 
Elmész Magdeburgba élvezni a csodás tájat, szobrokat, templomokat. Jé, itt éppen piac van. Nah, és talán melyik ország képviselteti magát egy standdal? Hát Magyarország, természetesen.
Ezeken kívül a többieknek tetszett a Newyorker, amiből Brémában egy négy emeletesset láttunk. Twobytwo, ami hasonló, mint a Newyorker. TailyWeil, amit a mai napig nem értem, hogy miért ajnároznak. Orsay, ahol ritkábban vannak jó cuccok, de összességében olyan deformáltak. Valami Madonna (ha jól emlékszem), szintén newyorkeres beütés. 
