Leiner Laura - Késtél (De miért?)

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. 
Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. 

Laura regénye most merőbben más volt a többihez képest. Szó mi szó, nem rejtette véka alá a reality showkról alkotott véleményét. A megítélése az egész folyamatról, ahogy felfedezik a tehetségeket, azon át, ahogy bejutnak a versenyekre és csillagokká protezsálnak át nagyon szuper leírást ad. A végén persze ott van a csúf csalódás, hogy igenis, te csak egy 5 hetes sztárocska vagy, akinek ketyeg a népszerűségi indexe. Szóval, a nézők nem kíváncsiak rád, ha nem produkálsz valami bulvárnak való szaftos sztorit. Ez elég szomorú a mai világban.

Az író nő történetbeli felépítése tehát megnyerő. Ugyanakkor ott van az a tény is, hogy sokszor túlcifráz minden apró kis momentumot. De sokan ezt szeretik benne. Mindig tud váratlan meglepetéseket csempészni az alkotásaiba.

Kedvenc szereplőm Körte, aki a sajátságos stílusával egyszerűen arat. Ha énekes lennék - ami persze lehetetlen -, akkor egészen biztos őt kérném fel menedzseremnek. A többi szereplőről véleményem objektív. 
Elolvastam, felfogtam, beleéltem magam a celebek világába. Ennyi. Valószínű maga a szál nem érdekel annyira, hogy most oda és vissza legyek tőle. Rengeteg olyan énekes van, aki youtube alapján lett közismert. Ők az ilyen több évig futó hírességek, akik egy idő után unalmassá válnak a közönség számára. Ha csak nem dobnak be valami feltűnő változást, mert akkor még 1 további évig betölthetik az újságok rovatainak egy részét.

Laura hősnője Budai Rebeka (Bexi) a sajátságos módján a barna festetlen hajával és a gitárjával hódította meg a nagyérdeműt egy olyan dallal, amit a volt barátjához intézett Késtél címmel. Ez akár hétköznapi dolognak is számít. Hány olyan hírességet ismerünk, akik egy slágeres előadóként járják az országot?

Na, de mindezek ellenére remélhetőleg kezembe kerül a második rész is. Nagy Márk szenvedéseire kíváncsi vagyok.

K: Missing Kings /2014/

Ismételten látvány orgiában lehetett részem, amikor nekifeküdtem az egyik kedvenc történetem átvezető filmjének. De hozzá tenném, hogy az első sorozat mindenképp szükséges a megértéséhez!

Előző: K - Projekt /2012/
Következő: K: Return of Kings 

Szerintem, akik ismerik a sorozatot, azok nem csalódnak benne, akiknek meg még az a 13 rész is kicsit erős volt, azoknak még felüdülés is. Sokkalta több információt ad ez a film, mint a részek során kaptunk ahhoz, hogy megértsük, hogy mégis mi fog kisülni az egészből. Bevallom, ebben csalódtam egy kicsit. Szeretem, ha valamit tovább kell gondolni, és nem magyaráznak meg mindent egyszerre.

Coffee Prince

Amikor már semmihez nincs kedved, unod a doramákat is,mindenki és minden egy elviselhetetlen izéke, de azért rákattintasz valamire, mert úgy sincs más alapon, és akkor bepisilősen, letehetetlenül, akkor is végignézel 10 részt, mert egyszerűen muszáj és nem érdekel hogy mész másnap dolgozni, inkább leszel kóma 2.0 mintsem kikapcsold a doramát, avagy a Coffee Prince.

Történet:
 A sztori egyszerű. A lány beöltözik fiúnak, hogy  munkát kapjon. A főnöke egy seggfej, és éveken át viszonzatlan szerelemben élt. A közös munka során pedig  egymásra találnak. Mindez még unalmasan is hangzana, de itt van egy hatalmas de. Maga a Coffee Prince kávézó, és annak dolgozói. Megfűszerezi a sok színes szereplő, a különböző történetek keveréke, és ezáltal egy élvezhető sorozatot kap a néző.

Vélemény: 
És igen. Régi, és klisés, és lehetetlen alapokon működik, de valahogy mégis működik. Vajon miért? Szerintem azért, mert nem csak egy főszereplő van, nem csak egy fő szálon fut a dolog, és mert nem csak egyetlen egy gonddal küzdenek a főszereplők. Igen, van egy kiemelt figura, akivel  minden elkezdődik, és nélküle a többiekről sem tudnánk meg semmit, de ennyi. Miután beindítja a történet folyamát, már nem csak rá vagyunk kíváncsiak, hanem a többi szerencsétlen szerelmesre is. A viszonzatlanra, az elhagyottra, a vágyakozóra és a szabadelvűre egyaránt. Arra, aki keresi az elvesztett szerelmét, arra, aki plaboyként viselkedik,és arra is aki együgyű módon szeret.

A Coffee Prince működési elve a párosításokban rejlik. Mindenki mindenkivel, keresztbe kasul, és mégis végig tudjuk hogy ki kihez hű, és a történet folyamán bekövetkező botlások nem is igazán botlások, hanem annak kiterjesztése, hogy tudják, ki is kell nekik igazán.

A Coffee Prince már egy régebbi dorama, még azon doramák előtt készült, amelyekben a szemérmesség dominál, az érintés pedig egyenesen egy csoda. Itt amit csak lehet taperolnak, ölelgetnek, simogatnak.

Szóval akinek van kedve, az fogjon bele. Nem hiszem, hogy túlzottan nagyon csalódna benne.

Év: 2007

Részek száma:17

Szereplők: Gong Yoo
                     Yoon Eun-Hye
                     Lee Sun-Kyun
                     Chae Jung-An

Dorama szösssssz ##

Az érzés, amikor doramát nézel: egyszerre akarsz toporzékolni, és egy helyben ugrálni, sikítozni, és egy perc alatt akarsz egy órányi anyagot megnézni. Amikor a gondolat, hogy mi lesz a kedvenced sorsa, vagy, hogy milyen romantikus pillanattal lepik meg nem csak a női főszereplőt, de téged is, egy pillanatra sem hagy aludni. Amikor már sírva nevetsz egy-egy jeleneten, és képtelen vagy

abbahagyni. Amikor már fel sem tudod fogni, hogy ki volt az az elvetemült, agya minden abnormalitását latba vető elmebeteg, aki a soron következő jelenetet kitalálta, és amitől te csak a fejed fogod, és a végletekig megpróbálod nem a leghangosabban kiereszteni a nevetésed, erre a nyakatekert humorra. Amikor bejönnek a szobádba, és megkérdezik tőled, hogy jól vagy e, mert olyan elképesztő hangokat produkálsz, hogy megijednek, lassan már a zárt osztályon van a helyed. Amikor egy sima 16 részes kis dorama egy nap alatt lemegy, te csak megvonod a vállad, és már keresed is a következőt. És a kedvenc, amikor a tökéletes, ámbár érzelmileg roggyant, totálisan bunkó, szemét, aljas, de anyátlan - apátlan, a zord külső alatt szelíd kis kölyökkutya főszereplőbe belezúgsz. De úgy istenigazából, menthetetlenül, és mindenki mást szidsz, csak őt nem, és mindenki más rossz, és csúnya, és gonosz, csak ő nem.

Nos. Ezek az érzések borítottak már el? Engem igen. Imáim meghallgatásra találtak, mert nem is egyszer, hanem rengetegszer. Nem minden dorama alatt, de a legtöbbnek ezek voltak a mellékhatásai.

Mint a következő három doramánál is: (érzelmi hullám alapján sorolom, növekvő sorrendben, mivel ezeket a doramákat szinte párhuzamosan néztem)

- Gu Family Book (2 nap kellett hozzá, hogy végignézzem. Sikerült volna egy nap alatt is, hiszen 24 rész - 24 óra, de sajnos agyi funkcióim egy idő után alább hagytak, így úgy gondoltam adok neki némi tápot - vagyis a pihenést.)

- King 2 Hearts (1,5 nap - mert nem jött le elég gyorsan az ebadta.)

- You are all surrounded (ez a dorama igazán megkínzott. Én balga akkor kezdtem el nézni, amikor éppen, hogy csak elkezdték adni Koreában. Ezért csak a magyar fordítás menetével tudtam nézni. Eltudjátok képzelni, milyen amikor köröm szakadtából ordítozok egy egy rész végén, és követelem, hogy Koreában igenis adják le a következő részt, hogy a fordítóink csinálhassák a feliratot? (szinte egy időben hozták a koreai megjelenéssel, amiért pedig le a kalappal).Már ezelőtt egyel, a You came from the stars-nál megesküdtem, hogy éppen futó doramát soha többé nem  nézek - pedig ott csak akkor kezdtem bele, amikor már csak két rész volt belőle hátra - de hát a You are all surrounded után is beleestem eme galád, gátlástalan csapdába az It's okay it's love-al. De ez már más mese.)

Eme három dorama igazán kifacsart. Nevettem. Sírtam. Szidtam a fiú anyját. Meg a lány anyját is. A végén már mindenki anyját. Aztán már nem is nevettem, visítottam. Aztán kiakasztott egy két jelenet, amikor nagyon haragudtam az alkotókra. És a végén boldog voltam. Kimerült, fáradt, érzelmi hullámvasúttól meggyötört, de kielégült. 

Jellemzéseiket megjelenési sorrendben írom, mert így nyomon követhető a főszereplő színészi munkájának fejlődése is. Hoppá! Elfelejtettem volna? Nemhogy egyszerre néztem őket, de egy azon színész játssza az összes főszerepet is. Lee Seung Gi. My hero. (elolvadt)

A King 2 hearts-ben a női főszereplő alakja az elején...hogy is mondjam? Megütköztetett. Adott egy észak - koreai katonanő. Egy kemény asszony, egy vas lady, egy terminátor. Egy nő, akit a férfiak is elismernek nem az esze - bár a miatt is - de az ereje által. Aki nőként egy nulla. Leginkább egy szőke buta libához tudnám hasonlítani. Egy oktondi, naiv fruska. Aki semmit nem tud a férfiakról. És épp ez a kettősség fogott meg részről részre. Hatalmas ellenszenvvel indult, és a végére pedig már elismeréstől bólogató, irigykedve ámuló néző lettem. Ez a kettősség a film, bocsánat, sorozat egészén végigvezetődött. A férfi főszereplő, a későbbi király, is pontosan ilyen karakter volt. Felelőtlen, léha, unott. Néhol még gonosz is. De közben nem volt más, csak egy kisfiú, aki félt, egy lángelme, aki nem akarta bevallani rejtett képességeit, nehogy bármit is elvárjanak tőle. Egy léha kis ficsúr, aki bölcs vezetőnek bizonyult. A fő gonosz pedig egy istenverte hatalommániás, elnyomástól szenvedő idióta, aki csak hatalmas akar lenni, de mindenki tudja, hogy csak egy szánalmas bolond. És egy zseniális színész, aki mindezt eljátszotta.

Kidolgozott karakterek. Ez igaz. De itt is van egy de. A halál angyalát játszó Bon-bon (ez most komoly? Ilyen nevet! ) idegesítően erőltetett volt. És azok az angol kiejtések. Brr. Még nekem is fájt, pedig én béna vagyok a nyugati nyelvekhez. 

Mindezek ellenére, vagy pont épp ezekkel, kilóra megvett. A nagy király, majd az öccse uralkodása, a politikai acsarkodások (kellő mértékben - nem szeretem, amikor csak arról szól egy dorama), az észak - koreai viszony, a szerelmi kapcsolat, a családi tragédia, és a méltó lezárás. Grandiózus érzésekkel zártam be az utolsó részt a gépen. Muszáj volt utána néhány nap pihenőt is tartom, mert még napokig a hatása alatt voltam. 

Tehát King 2 Hearts - zseniálisan trónkövetelő alkotás. 

Gu family book - állati. Szó szerint. Az egész dorama a gumihók és azok mondái köré épült. Volt benne némi pajzán vonal is - a ginszeng kereskedelem (magyarán az árva, vagy éppen vagyonuktól megfosztott lányokat eladták, hogy a férfiakat szórakoztassák mindenféle módon, ahogy egy nő egy férfit tud) - amire a pajzán nem is megfelelő, mert egy percig sem volt vicces, sem humoros. Felháborító és dühítő. És nem az, ahogy az alkotásban bemutatták - az igazán egy remekműhöz illet - hanem hogy ilyesmi előfordulhatott - és sajnos még ma is előfordul. De az, hogy ezt az érzelmet képesek voltak előhozni, számomra ez teszi emlékezetessé ezt a doramát. Az ádáz ellenség karaktere, élt, lélegzett, és én meg akartam fojtani. Megkínozni, levágni azt a nyughatatlan kukacát, és ráordibálni a többi tehetetlen kis lézengő alakra, hogy csináljanak már valamit! A tehetetlenség, a cselekedni képtelenség megjelenítése is szintén halmozottan fokozta az élvezetemet. Sok filmet láttam már. Nyugati vagy keleti, már felsorolni sem tudom őket. Nehéz meglepni. Anno azért is tértem át nyugatról keletre, mert kellett valami új. És megkaptam az újat. A Gu family book-ban meg főként. 

Sok olyan kritikát olvastam, mely szerint nulla az egész, nem illenek össze a darabok, közepes alkotás, stb. Ez az ő véleményük. És mivel szabad világban élünk, szabadon elmondhatják bárminek. Én viszont az egyik kedvencem közé sorolom, mivel sikerült érzelmeket kihoznia belőlem. Átéreztem a szereplők sorsát, kínjait, sőt, még a boldogságukat is. Ez ritka adottság, ritka siker. Tehát dicséret mind a készítőknek, mind nekem, hogy sikerült kinyitnom az elmém, és teljes befogadóvá válnom. 

És most jöhet az You are all surrounded. Ez egy nagyjából friss dorama, 2014-es. Lee Seung Gi ebben is hozza a cukipofát. A sértődött, zseniális, anyja elvesztésének fájdalmától gyötrődő fiú. Végignézte anyja halálát, és nem tudja elfelejteni, mert olyan magas az IQ-ja, hogy az nem engedi. Kell ennél több? - kérdem én.  Egy zseni önmagában is szexi. De ha az a zseni beáll nyomozónak, és kutat minden és mindenki után, de közben senkit nem enged magához közel, na, akkor teljes a katarzis. Nem alszol. Nem eszel. Legalábbis ezeket tennéd, ha meglenne az összes rész, de te vagy olyan ostoba, és folyamatban kezded el - még mindig verem a fejem a falba, ha eszembe jut eme eszement tettem.

 Ennek a doramának az erőssége a csapat. Egy teljes csapatot mutat be. Mama kedvence, a gazdagságot elhagyó aranyifjú, a megsebzett fiú, és a harcias amazon. Na és az apuka meg az anyuka. Külön külön kis egységek, akiket az író és a rendező egy remek elemmé gyúrt össze. Működőképes kémia még a fiúk között is. A csapat főnök, a megkeseredett Seo Pan Seok az apuka. Aki keménynek mutatja magát, de valójában egy gondoskodó medve, és az anyuka, a csapatvezető helyettese. Terelgeti őket, csitítgatja a kis ujjoncokat, ahogy egy anyuka tenné. Egy kis csapat - egy kis család funkcióival. Négy testvér, négy barát. Négy kolléga. Igaz, némi kis románccal, és félreértéssel fűszerezve. Ebben a doramában zajlik az élet. Szó szerint. Egy ügy kb. másfél részig tart, teljes haditervet kapunk mindenhez. Közben az érzelmi szállak teljesen elvegyítve folynak a nyomozási munkákkal, hagyva, hogy mi is nyomozzunk, és közben egy kis romantikát vagy családi perpatvart is kapjunk. 

Ismét csak azt tudom mondani, hogy adjátok meg az író elérhetőségeit, hadd küldjek neki egy táviratot: Imádlak. stop. Csinálj még ilyet. stop. Hozzád akarok menni. stop. 

Tehát nem tudok mást, csak ezt a három doramát ajánlani: 

 - 2012-es

 - 20 rész

 - magyar felirat van

 - http://www.imdb.com/title/tt2346947/

Szereplők:  Lee Seung Gi - Lee Jae Ha

                     Ha Ji Won - Kim Hang Ah

                     Yoon Je Moon - John Mayer

             

- 2013-as

- 24 rész

- magyar felirat van

- http://www.imdb.com/title/tt2816734/?ref_=nv_sr_1

Szereplők: Lee Seung Gi - Choi Kang Chi

                    Bae Suzy - Dam  Dam Yeo-Wool 

                    Lee Sung Jae -Jo Gwan Woong

                  

- 2014-es

- 20 rész

- magyar felirat van

- http://www.imdb.com/title/tt3693428/

Szereplők: Lee Seung Gi - Eun Dea Koo

                    Go Ara - Eo Soo Sun

                    Ahn Jae Hyeon - Parj Tae Il 

M2 - Dél-Korea gyerekszemmel /2014/

Milyen ez a messzi ázsiai ország az ott élő gyerekek szemével? Mit, hogyan tanulnak? Miként élik meg saját hagyományaikat, miközben a modern technika eszközei a gyerekek mindennapjainak részévé váltak már. (port.hu)

Milyen lehet óvodásnak , iskoláknak vagy kamasznak lenni ebben a messzi ázsiai országban? Mit és hogyan tanulnak, mit játszanak, s miként képzelik el a jövőt az itt élő gyerekek? 3 részes sorozatunkban erre keressük a választ koreai gyerekek , tanárok és egy Szöulban élő magyar - koreai család segítségével. (mediaklikk.hu)

2014. december 29. 18:00 M2 

Az első részben egy magyar-koreai család gyermekei mesélnek a kinti életről, az iskoláról, szabadidejükről. Az édesanyjuk magyar, az apukájuk koreai. Érdekes volt hallani, hogy milyen szépen beszélnek magyarul, bár néhány szó nem volt a helyén, néhány rag is eltévedt, de összességében tudtak összefüggően, szépen beszélni. A kislány még egy magyar szép-kiejtési versenyt is megnyert. A kisfiú pedig egy robot építő versenyre készül. Ezek mellett meséltek arról, hogy sok különóra kell nekik, hogy egy olyan ütemű országban éljenek, mint Dél-Korea. 

2014. december 30. 18:00 M2

A második rész egy óvódás csoportot és a gyerekek "felnőtt" világát mutatta be. Az óvódások a királyi palotában tanulták a hagyományos tiszteletadást (mármint az idősekkel szemben), teaszertartást. Mindezt népviseletben. (Anno mennyire örültem volna én is ilyennek.) Szép ruhák, érdekes játékok, felnőttes dolgok. Ezt követően egy Kidzania nevezetű hely jött, ami szerintem egy nagyon jó megoldás. (Bár Dél-Koreán kívül számos más országban megtalálható.) Itt a gyerekek játszva ismerkednek meg a felnőtt lét gyönyörével, a munkával. Szakmákat választhatnak, kipróbálhatják őket... még diplomát is tehetnek. Ezt a dolgot itthon sem lenne rosz megcsinálni....

2014. december 31. 18:00 M2

A harmadik részben egy okos tanterem és a gyerekek "szabadideje" került a középpontba. Az okos tantermet úgy kell elképzelni, mint a mi infótermeinket, csak tablettel (Samsung) és webkamerával (hogy a szülők is nyomon követhessék az órát. A gyerekek szabadideje igen érdekes. Magyar gondolkodással nézve igen céltudatosak, talán kicsit túlzottan is. Hétvégenként olyan múzeumokat, intézményeket járnak, ahol tudnak tanulni (bár érdekesen, játékosan). Ráadásul két lány mesélt arról, hogy jár külön matekra, angolra, megy egyebekre... mert jó egyetemre akar bekerülni... Hümm... Ennyi idősen engem is érdekelt a téma, de nem annyira, hogy még a hétvégéimet is beáldozzam érte. És a robotok. A koreai gyerekek rajonganak a robotokért, és még ez is lehet egy továbbtanulási irány. Érdekes egy oktatási mentalitás.

Nekem nagyon tetszett. És ez a 3*8 percnyi anyag könnyű kezdés lehet a gyerekeknek, hogy komolyan érdeklődjenek az távol-keleti ország iránt. Nekünk, nagyoknak meg egy kis segítség, hogy jobban eligazodjunk az ország kulturális útvesztőiben (persze jó értelemben véve).

Korábban már kacsintgatott a Magyar Televizíó Dél-Korea bemutatására. Dél-Korea - egy ország, ami képernyő elé szegez címmel készítettek egy dokumentumfilmszerűséget... Bár kicsit kezdetleges lett (főleg a Wikipédiás copyright miatt), de azért kezdetnek nem rossz.

Modern filmstúdiók, sikeres szappanoperák, különleges filmkészítési technológiák. A dél-koreai filmes és televíziós világ közelről... (port.hu)

Haikyuu!! - ハイキュー!! /2014/

Egy újabb sport anime, amit a Kuroko no Basket (KnB) érdemeit követi, csak röplabdával és racionálisabb (?) hajkészlettel megspékelve. 

"Hinata Shouyou gyerekkorában látta a 'Kis Óriást', ahogy röplabdázik. Akkor eldönötte, hogy ő is ennek a sportnak szenteli az életét. Szorgalmasan küzdött, hogy példaképe iskolájába járhasson. A Karasuno-ba, ahol találkozik alsó-középiskolás ellenfelével, Kageyama Tobióval, a pálya királyával. Mint kiderül, a céljuk most azonos. Legjobbnak lenni a Karasunoval."

2012 februárjában indult egy manga sorozat a Weekly Shonen Jump magazinban, ami 2014-ben egy 25 részes anime sorozatot kapott. A grafika a Production I.G. érdeme, míg az alap, az egész szülőatyja Furudate Haruichi.

A röplabda -, ugyanúgy, mint a kosárlabda, -nem a szívem csücske, de több évig játszanom kellett a testnevelés órák alkalmával. Ráadásul most animében (majd később mangában is talán), lenyűgözött. Bár, a sorozat terén volt egy kis de javu érzésem.

AniList

Jó kis dolgot találtam a neten keresve az éppen aktuális őszi anime szezon után. Egy jó kis oldalt, ahol elég egyszerű köntösben, könnyű regisztrációval készíthetek leltárt a már megnézett, éppen folyamatban lévő, majd jövőben megnézendő, illetve dobott animékből, és ugyanez mangára értelmezve is.

Az anilist.co hasonlatos társaihoz, számomra mégis átláthatóbb, mint mondjuk a myanimelist.com. Ráadásul az Anilist-hez van egy külön plusz, amit a böngészőbe bele lehet rakni (nah, ezt jólmegaszontam, ráadásul nálam Torch van, a többiben nem tudom, hogy működik-e). Ez az beállítás mutatja, hogy mennyi idő van hátra az éppen nézett sorozatok következő részéig, illetve, hogy mennyit néztél meg belőle. Még figyelmeztet is, hogy már van új elérhető rész. 

Bár még nem végeztem az általam követett animék teljes lecsekkolásával (a mangákat meg még el sem kezdtem böngészni), mégis nagyon jó dolognak tartom az egészet. A MyAnimeList-ről pedig át lehet menteni az eddigi statisztikát. 

Angolul van az egész, de például a művek címénél kiválaszthatod, hogy az angol címet, a japán, de hepburnös átírást vagy a japán címet kéred (kandzsi, katakan, hiragan). Illetve abban is lehet dönteni, hogy 10-es skálán, 100-as skálán vagy máshogy szeretnéd pontozni az adott alkotásokat. 

Az animék egészen pontosan 1981-ig években visszakereshetőek, míg az annál idősebbeket évvel már nem nagyon látták el. A mangáknál ez 1980-as év, és előtte vannak az öreggebb mangák. (A manga részleg, így előre tekintve a yaoisták fellegvára.)

Remélem másoknak is elnyeri tetszését! 

Beelzebub - べるぜバブ /2009/

A nagyok között mindenképp ott a helye. Vicces, röhejes shonen sorozat, ami még meg is ríkat, ha már a szimpla röhögőgörcs nem elég. És ezt halálosan komolyan mondom!

"A sztori a legerősebb fiatalkorú bűnözőt, Oga Tatsumit követi nyomon, aki első éves az Ishiyamában, a bűnöző suliban. Egy nap elálmosodik a folyó mellett, mikor is megpillant egy lebegő férfit a vízben. Megpróbálja kimenteni a pasast, de az félbeszakad, és előbújik belőle egy baba. A baba a démonkirály fia, akinek még egy dajkája is van, Hilda. A történet az ő és a baba életét követi nyomon ebben a bűnozőknek fentartott suliban."

Olvasható szinte mindenhol. Google a barátod!

2008-ban már megjelent egy pilot belőle a Weekly Shonen Jump oldalain, de igazán 2009. február 23-án indult neki a pusztítás. A mangaka, Tamura Ryūhei, aki eme lehengerlő mangával előttem beírta a nevét a nagyok közé. De, sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így 2014. február 24-én ez a sorozat is kinyögte utolsó fejezetét, így 27 kötettel és 243 fejezettel a háta mögött zárult eme csodálatos történet.

És maga a történet. El kezdi olvasni az emberlánya, és szinte beszippantja az a világ, amit elé tár. Egy egyszerű, borús előlélet nélküli tinédzser a főszereplő, akinek az ökle többet gondolkozik, mint az agya. Oga karaktere szakított az általános árva-rosszsorsú-vérörökös főhősökkel. Ő egy szimpla srác, akinek a szülei átlagos japánok, a nővére pedig szereti őt terrorizálni. Odavan a mangákért, főleg a Dragon Ball-ért - elég sok utalás is van a sorozatban. Nem is beszélve arról, hogy köze nincs a gyerekneveléshez.

Beelze, a címadó démon trónörökös, akinek fő feladata az emberiség kipusztítása. Egy aranyos, rakoncátlan kölyök, aki max akkor kap ruhát, ha már tényleg megfagy. Hilda pedig az ő dajkája, aki próbálja életben tartalni és táplálni őpoklaságát. Furuichi az ügyeletes perverz és főhős követő. Tovább is sorolhatók a főbb szereplők, de ezek a legeslegfőbbek.

Világmegváltó grafikára nem kell számítani, de olyan pocsékra sem. Szerintem a mangaka pont eltalálta a kellemes középutat. Amúgy szerintem egész szép is. Pár helyen olvastam, hogy kissé egyszerű, de egy komédiától mi várható? 

Bár úgy érzem, hogy a végét kicsit összecsapta Tamura, amúgy nagyon kerek történet lett a végére. De azért néhány klissé elég észrevehető. Verd le az összes ellenfeled, aztán úgyis a te oldaladra áll! Tipikus. Egyszer nem lehetne, hogy az egyik ellenfelet rendesen kinyírjuk? Jó, jó, inkább befogom.

Ajánlom olyanoknak, akik éppen nem tudják mit olvassanak, és az ízlésük az erősebb, de viccesebb vonalat bírja!

Cím: Beelzebub /べるぜバブ/

Írta & rajzolta: Tamura Ryūhei

Hossza: 27 kötet (243 fejezet)

Kiadó: Shueisha

Év: 2009-2014

Nyelv: japán /angol/

You came from the Stars - 별에서 온 그대 /2013-2014/

Do Min Joon egy földönkívüli, aki a Csoszon korban landolt a bolygónkon. 400 éve éli békés életét köztünk. Cheon Song Yi a Hallyu hullám első számú királynője, Korea Istennője. A véletlen, vagy a nagybetűs Sors folytán egymás melletti lakásba kerülnek. A jó szomszédi iszony pedig enyhe jelző kezdetleges kapcsolatukra. Azonban mi történik, ha a múlt is közbe szól?

Vicces, űrlényes, gyilkosos, drámai (a végén túltúl) és profi (néhány kisebb szépséghibával). 

Röviden és tömörem így lehetne jellemezni a 2013 decemberében indult és 2014 februárjában véget ért dél-koreai sorozatot. A You came from the Stars (szabadfordításban: Csillagokból) egy olyan sorozat, amit sokan emlegetnek leglegleg-ként. Jó színészek, minőségi felvételek és eseménydús történetvezetés csavarokkal. Kellő feszültség és kellő melodráma (másoknak, nekem a végére sok lett).

City Hunter - 시티헌터 /2011/

"Yoon Sung csecsemő volt még, amikor a dél-koreai kormány meggyilkoltatta az édesapját egy sikeres küldetés után Észak-Korea partjainál. Csak egy személy élte túl a nemzetközi vizeken a merényletet, aki Yoon Sung-ot addig képezte gyerekkorától, míg nem lett tökéletesen képzett a bosszúra.

A fiú visszatért Dél-Koreába, hogy a Kék Házban dolgozzon, és bosszút álljon édesapja gyilkosain. De az érzelmei más felé irányítják? Vajon bevégzi a bosszúját?

City Hunter egy 2011-es dél-koreai sorozat Jin Hyuk rendezésében. Alapjául Tsukasa Hojo híres története szolgált." (forrás)

Mostanában nem volt sok időm. Ma is csak mázli, hogy pihizhetek egy kicsit. Ezért ki is használom az időt, hogy ezt bemutassam. Lehet, hogy sokan ismerik már, de azért biztos van olyan, aki nem. 

Esténként mindig ezt a sorozatot nézegettem mostanában. Dél-koreai dráma. Érdekes. Elsőre talán mindenkinek kicsi húzott szemű emberek jutnak eszükbe, akik valószínűleg Észak-Koreával hadakoznak. Hát van benne némi (de csak némi) realitás a gondolat második felével kapcsolatban, de az elsővel tuti nem.