Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szeretek - sőt IMÁDOK UTAZNI! Számomra ez olyan, mint másoknak a levegő... Néha rám jön a mehetnék, és akkor addig hadonászok, hisztizek, könyörgök, piszkálok másokat - főként rokonságom, barátaim, - amíg el nem érem, hogy menjünk már valahova!
Most viszont az ölembe hullott egy lehetőség... Vagyis nem most, hanem féléve, de ebben a hónapban tudatosult bennem igazán, hogy én
megyek Németországban, majdnem egy hónapra. Igaz, csak
szakmai gyakorlatra megyünk az iskolámmal (
pályázati úton), de akkor is. Ez egy nagyon nagy lehetőség egy olyan apró lánynak, mint én. A
célpont pedig Németország közepe, Hannovertől nem messze egy kisebb város,
Peine.
A csomagokkal már nagyjából rendben is vagyok. Tudom, hogy mit viszek és hogyan. A nagyobb probléma számomra a nyelvvel van. Igaz, lassan már 15 éve tanulom a
német nyelvet, de a tanárváltásoknak (
ezennel köszönetet mondok a magyar oktatásnak), az angol nyelv térhódításának (
minden sorozat, anime angolul a legkönnyebben elérhető), a japán nyelv - számomra - betörésének köszönhetően egyedül a
Rammsteinnel állok kapcsolatban, mint nyelvi dologgal (
ha ez így lehetséges). Semmi több... Jó jó, meg tegyük hozzá, hogy vannak német nyelvű regényeim, amikhez közben hozzászagolok, de az olvasás és maga a beszélt nyelv két külön dolog. Magyarul, angolul, sőt még japánul is jobban megy az olvasás, írás, mint a beszéd. Szégyenszemre, de így van. Tehát most ezerrel próbálok valamit összehozni a német nyelvvel kapcsolatban.
A másik nagyon fontos dolog - konkrétan, amiért egyáltalán kimegyek - a manga. Németországban sokkal nagyobb lehetőségek várnak rám ilyen téren... Mármint kiadott mangák szempontjából. Bár Düsseldorfba nem megyünk (pedig ott lenne egy teljes japán utca is, csak nekem), de Berlinbe, Hannoverbe, Hamburgba igen. Így reménykedhetek, hogy valahogyan hozzájuthatok magyarul még (hivatalosan) meg nem jelent mangákhoz, illet olyan dolgokhoz, amik számomra itthon nehezen beszerezhetőek, értve itt a rajzeszközöket, fancuccokat és egyéb holmikat.
A harmadik, és talán legfontosabb dolog pedig az, hogy újra utazhatok, csak most repülővel, hazafelé meg vonattal. Számomra az utazáshoz mindig is hozzátartozott az az érzés, hogy kiszakadok egy környezetből és beszívom az újat. Imádom a szobám, az otthonom, a falum (bár a benne élők más kérdés, meg lehetne több domb, esetleg hegy, nagyob erdő...inkább befogom), de mégis sokkal jobb, amikor elém tárul egy olyan ismeretlen hely, ami eddig elérhetetlennek tűnt.
Alig várom már a jövő hetet! Talán onnan is tudok majd írni, hogy ne csak képekben dokumentáljam az egészet. Nem biztos, de remélem.
A lényeg, hogy kihasználom az elém toppanó lehetőséget, és állok elébe minden akadálynak!
