Az érzés, amikor doramát nézel: egyszerre akarsz
toporzékolni, és egy helyben ugrálni, sikítozni, és egy perc alatt akarsz egy
órányi anyagot megnézni. Amikor a gondolat, hogy mi lesz a kedvenced sorsa,
vagy, hogy milyen romantikus pillanattal lepik meg nem csak a női főszereplőt,
de téged is, egy pillanatra sem hagy aludni. Amikor már sírva nevetsz egy-egy
jeleneten, és képtelen vagy
abbahagyni. Amikor már fel sem tudod fogni, hogy ki
volt az az elvetemült, agya minden abnormalitását latba vető elmebeteg, aki a
soron következő jelenetet kitalálta, és amitől te csak a fejed fogod, és a
végletekig megpróbálod nem a leghangosabban kiereszteni a nevetésed, erre a
nyakatekert humorra. Amikor bejönnek a szobádba, és megkérdezik tőled, hogy jól
vagy e, mert olyan elképesztő hangokat produkálsz, hogy megijednek, lassan már
a zárt osztályon van a helyed. Amikor egy sima 16 részes kis dorama egy nap
alatt lemegy, te csak megvonod a vállad, és már keresed is a következőt. És a
kedvenc, amikor a tökéletes, ámbár érzelmileg roggyant, totálisan bunkó,
szemét, aljas, de anyátlan - apátlan, a zord külső alatt szelíd kis kölyökkutya
főszereplőbe belezúgsz. De úgy istenigazából, menthetetlenül, és mindenki mást
szidsz, csak őt nem, és mindenki más rossz, és csúnya, és gonosz, csak ő nem.
Nos. Ezek az érzések borítottak már el? Engem igen. Imáim
meghallgatásra találtak, mert nem is egyszer, hanem rengetegszer. Nem minden
dorama alatt, de a legtöbbnek ezek voltak a mellékhatásai.
Mint a következő három doramánál is: (érzelmi hullám alapján
sorolom, növekvő sorrendben, mivel ezeket a doramákat szinte párhuzamosan
néztem)
- Gu Family Book (2 nap kellett hozzá, hogy végignézzem.
Sikerült volna egy nap alatt is, hiszen 24 rész - 24 óra, de sajnos agyi
funkcióim egy idő után alább hagytak, így úgy gondoltam adok neki némi tápot -
vagyis a pihenést.)
- King 2 Hearts (1,5 nap - mert nem jött le elég gyorsan az
ebadta.)
- You are all surrounded (ez a dorama igazán megkínzott. Én
balga akkor kezdtem el nézni, amikor éppen, hogy csak elkezdték adni Koreában.
Ezért csak a magyar fordítás menetével tudtam nézni. Eltudjátok képzelni,
milyen amikor köröm szakadtából ordítozok egy egy rész végén, és követelem,
hogy Koreában igenis adják le a következő részt, hogy a fordítóink csinálhassák
a feliratot? (szinte egy időben hozták a koreai megjelenéssel, amiért pedig le
a kalappal).Már ezelőtt egyel, a You came from the stars-nál megesküdtem, hogy
éppen futó doramát soha többé nem nézek
- pedig ott csak akkor kezdtem bele, amikor már csak két rész volt belőle hátra
- de hát a You are all surrounded után is beleestem eme galád, gátlástalan
csapdába az It's okay it's love-al. De ez már más mese.)
Eme három dorama igazán kifacsart. Nevettem. Sírtam. Szidtam
a fiú anyját. Meg a lány anyját is. A végén már mindenki anyját. Aztán már nem
is nevettem, visítottam. Aztán kiakasztott egy két jelenet, amikor nagyon
haragudtam az alkotókra. És a végén boldog voltam. Kimerült, fáradt, érzelmi
hullámvasúttól meggyötört, de kielégült.
Jellemzéseiket megjelenési sorrendben írom, mert így nyomon
követhető a főszereplő színészi munkájának fejlődése is. Hoppá! Elfelejtettem
volna? Nemhogy egyszerre néztem őket, de egy azon színész játssza az összes
főszerepet is. Lee Seung Gi. My hero. (elolvadt)
A King 2 hearts-ben a női főszereplő alakja az elején...hogy
is mondjam? Megütköztetett. Adott egy észak - koreai katonanő. Egy kemény
asszony, egy vas lady, egy terminátor. Egy nő, akit a férfiak is elismernek nem
az esze - bár a miatt is - de az ereje által. Aki nőként egy nulla. Leginkább
egy szőke buta libához tudnám hasonlítani. Egy oktondi, naiv fruska. Aki semmit
nem tud a férfiakról. És épp ez a kettősség fogott meg részről részre. Hatalmas
ellenszenvvel indult, és a végére pedig már elismeréstől bólogató, irigykedve ámuló
néző lettem. Ez a kettősség a film, bocsánat, sorozat egészén végigvezetődött.
A férfi főszereplő, a későbbi király, is pontosan ilyen karakter volt.
Felelőtlen, léha, unott. Néhol még gonosz is. De közben nem volt más, csak egy
kisfiú, aki félt, egy lángelme, aki nem akarta bevallani rejtett képességeit,
nehogy bármit is elvárjanak tőle. Egy léha kis ficsúr, aki bölcs vezetőnek
bizonyult. A fő gonosz pedig egy istenverte hatalommániás, elnyomástól szenvedő
idióta, aki csak hatalmas akar lenni, de mindenki tudja, hogy csak egy
szánalmas bolond. És egy zseniális színész, aki mindezt eljátszotta.
Kidolgozott karakterek. Ez igaz. De itt is van egy de. A
halál angyalát játszó Bon-bon (ez most komoly? Ilyen nevet! ) idegesítően
erőltetett volt. És azok az angol kiejtések. Brr. Még nekem is fájt, pedig én
béna vagyok a nyugati nyelvekhez.
Mindezek ellenére, vagy pont épp ezekkel, kilóra megvett. A
nagy király, majd az öccse uralkodása, a politikai acsarkodások (kellő
mértékben - nem szeretem, amikor csak arról szól egy dorama), az észak - koreai
viszony, a szerelmi kapcsolat, a családi tragédia, és a méltó lezárás.
Grandiózus érzésekkel zártam be az utolsó részt a gépen. Muszáj volt utána
néhány nap pihenőt is tartom, mert még napokig a hatása alatt voltam.
Tehát King 2 Hearts - zseniálisan trónkövetelő alkotás.
Gu family book - állati. Szó szerint. Az egész dorama a
gumihók és azok mondái köré épült. Volt benne némi pajzán vonal is - a ginszeng
kereskedelem (magyarán az árva, vagy éppen vagyonuktól megfosztott lányokat
eladták, hogy a férfiakat szórakoztassák mindenféle módon, ahogy egy nő egy
férfit tud) - amire a pajzán nem is megfelelő, mert egy percig sem volt vicces,
sem humoros. Felháborító és dühítő. És nem az, ahogy az alkotásban bemutatták -
az igazán egy remekműhöz illet - hanem hogy ilyesmi előfordulhatott - és sajnos
még ma is előfordul. De az, hogy ezt az érzelmet képesek voltak előhozni,
számomra ez teszi emlékezetessé ezt a doramát. Az ádáz ellenség karaktere, élt,
lélegzett, és én meg akartam fojtani. Megkínozni, levágni azt a nyughatatlan
kukacát, és ráordibálni a többi tehetetlen kis lézengő alakra, hogy csináljanak
már valamit! A tehetetlenség, a cselekedni képtelenség megjelenítése is szintén
halmozottan fokozta az élvezetemet. Sok filmet láttam már. Nyugati vagy keleti,
már felsorolni sem tudom őket. Nehéz meglepni. Anno azért is tértem át
nyugatról keletre, mert kellett valami új. És megkaptam az újat. A Gu family
book-ban meg főként.
Sok olyan kritikát olvastam, mely szerint nulla az egész,
nem illenek össze a darabok, közepes alkotás, stb. Ez az ő véleményük. És mivel
szabad világban élünk, szabadon elmondhatják bárminek. Én viszont az egyik
kedvencem közé sorolom, mivel sikerült érzelmeket kihoznia belőlem. Átéreztem a
szereplők sorsát, kínjait, sőt, még a boldogságukat is. Ez ritka adottság,
ritka siker. Tehát dicséret mind a készítőknek, mind nekem, hogy sikerült
kinyitnom az elmém, és teljes befogadóvá válnom.
És most jöhet az You are all surrounded. Ez egy nagyjából
friss dorama, 2014-es. Lee Seung Gi ebben is hozza a cukipofát. A sértődött,
zseniális, anyja elvesztésének fájdalmától gyötrődő fiú. Végignézte anyja
halálát, és nem tudja elfelejteni, mert olyan magas az IQ-ja, hogy az nem
engedi. Kell ennél több? - kérdem én.
Egy zseni önmagában is szexi. De ha az a zseni beáll nyomozónak, és
kutat minden és mindenki után, de közben senkit nem enged magához közel, na,
akkor teljes a katarzis. Nem alszol. Nem eszel. Legalábbis ezeket tennéd, ha
meglenne az összes rész, de te vagy olyan ostoba, és folyamatban kezded el -
még mindig verem a fejem a falba, ha eszembe jut eme eszement tettem.
Ennek a
doramának az erőssége a csapat. Egy teljes csapatot mutat be. Mama kedvence, a
gazdagságot elhagyó aranyifjú, a megsebzett fiú, és a harcias amazon. Na és az
apuka meg az anyuka. Külön külön kis egységek, akiket az író és a rendező egy
remek elemmé gyúrt össze. Működőképes kémia még a fiúk között is. A csapat
főnök, a megkeseredett Seo Pan Seok az apuka. Aki keménynek mutatja magát, de
valójában egy gondoskodó medve, és az anyuka, a csapatvezető helyettese.
Terelgeti őket, csitítgatja a kis ujjoncokat, ahogy egy anyuka tenné. Egy kis
csapat - egy kis család funkcióival. Négy testvér, négy barát. Négy kolléga.
Igaz, némi kis románccal, és félreértéssel fűszerezve. Ebben a doramában zajlik
az élet. Szó szerint. Egy ügy kb. másfél részig tart, teljes haditervet kapunk
mindenhez. Közben az érzelmi szállak teljesen elvegyítve folynak a nyomozási
munkákkal, hagyva, hogy mi is nyomozzunk, és közben egy kis romantikát vagy
családi perpatvart is kapjunk.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy adjátok meg
az író elérhetőségeit, hadd küldjek neki egy táviratot: Imádlak. stop. Csinálj
még ilyet. stop. Hozzád akarok menni. stop.
Tehát nem tudok mást, csak ezt a három doramát ajánlani:
- 2012-es
- 20 rész
- magyar felirat van
Szereplők: Lee Seung Gi - Lee Jae Ha
Ha Ji Won - Kim Hang Ah
Yoon Je Moon - John Mayer
- 2013-as
- 24 rész
- magyar felirat van
Szereplők: Lee Seung Gi - Choi Kang Chi
Bae Suzy - Dam Dam Yeo-Wool
Lee Sung Jae -Jo Gwan Woong
- 2014-es
- 20 rész
- magyar felirat van
Szereplők: Lee Seung Gi - Eun Dea Koo
Go Ara - Eo Soo Sun
Ahn Jae Hyeon - Parj Tae Il
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése